Egy újabb pszihiátriai esett egyesületünkben – Ismerjétek meg Kiss Z. Balázst

Kiss Z. Balázst eddig úgy ismertük legtöbben, mint a Zsiguli/Lada jelenkori helyzetének hírmondóját. Tudtuk róla, hogy kiválóan beszél oroszul, hogy többször járt kint Oroszországban, hogy Ukrajnába jár a barátaihoz, hogy maga újítja fel autóit, és néha másoknak is vállal munkát, hogy szereti a kihívásokat, de az alábbi leírás, melyet a saját bemutatkozó oldalára készített egyik autójához  mindenkit meglepett. Van tagunk, aki képes a bőre alá is Zsigulit tetetni,vagyunk néhányan, akiknek a birtokolt Zsigulik darabszáma meghaladja az emberek nagy részénél a normális küszöböt, de számomra Balázs mindenképpen veri a csúcskategóriát megszállottságból. És akkor finoman fogalmaztam… ):

Kérlek olvassátok el, hogy mit írt az 1976-os 2101-es autójáról:

Lada 2101 1976

Az autó története nem egyszerű! Még tinédzser voltam, amikor úgy gondoltam, hogy veszek magamnak egy babás lökhárítós Ladát, gyakorolni szerelgetni, ezt azt csinálni. Az orvosi rendelő szomszédságában állt egy kazánház és ott minden alkalommal láttam egy valaha fehér 2101-est. Soha nem láttam megmozdulni, de mindig volt rajta friss műszaki, bár az állapota sohase igazolta ennek tényét! Teljesen el volt szürkülve a koromtól, a korrózió mindenhol kikezdte már, még a tetőt is. Gondoltam, ez a célnak megfelel. Kitettem rá egy papírt, hogy megvenném. Jó két hét múlva hívott egy idős női hang! Nagy nehézségek árán sikerült megbeszélni egy találkozót, ez azért is fura volt, mert nyugdíjasok voltak, aztán mikor a találkozóra került a sor, sehol senki. Telefon után kiderült, hogy a kedves tulajdonos matt részegen ül egy közeli kocsmában. Az asszony előkerítette, de menni is alig bírt. Így aztán olyan autóvásárlásba volt részem, mint még soha, és azután se. Az autó pöccre indult, amin csodálkoztam, de mindössze 2 henger ment, így elég bizarr hangja volt, a gázt nem vette.

Gyári autórádió feláras volt, azt csak külön díjazás után volt hajlandó eladni. Zöld kártya nem volt az autón, csodálkoztam, hogy műszaki volt, kékes fekete füst, beteges motorhang és beteges gazda. Egy lyukas kétfilléressel állítgatta a karbit!!!! Megállapodtunk a jelentéktelen vételárban, plusz kivonta a forgalomból, még a régi rendszerben, amit csak egyszer kellett, még nem fél évente.
A csodás autó hazaszállítása nem volt egyszerű. Az egész autó vastagon kormos volt, az északi oldalon az autó komplett oldala mohás. Tanksapka nincs, mivel kiderült, hogy az autó előélete nagyon izgalmas. Kétszer lopták el a helybéli cigányok, többször leszívták. Próbáltak kisavazni a alvázszámát. Többszörösen szerepel a rendőrségi nyilvántartásban. Emlékszem, hogy volt olyan hogy az udvarba álló, még szétszedetlen autó láttán 2 rendőrautó is megállt a ház előtt és nézelődtek be.

Az autó rémes állapotban volt. A kivont autót a közeli bányató mellett hoztuk haza szörnyű kínok között. Olyan régen állt már ott, hogy a fekete guminyomok ottmaradtak a betonon. A benzinszintjelző nem működött. A közeli benzinkút előtt pont kifogyott a benzin. A kútra úgy toltuk be, amit a közelben lézengő gyerekek bekiabálással kommentáltak, hogy “drága a benzin mi?” Szerencsére jó barátom kísért egy másik Ladával. Körülbelül egy óra múlva elindult a 3-ik henger is, így már akár 40-el is ment padlógázon. Mire hazaértem, indult a négy henger, max. tempó 80km/h óra volt. Édesapám autószerelő, és amikor meglátta a vásárfiát, nagyokat sóhajtozott, de befásultan másnapra kivette a motort, majd közölte, hogy a tulaj állítása igaz, az elmúlt 30 évben semmit se nyúltak a motorhoz! Gyári olajszűrő volt még rajta fent, de 120.000 km-t futott. Minden részében bontatlan, soha szelepet nem állítottak rajta, csak felöntötték olajjal.

Tiszta fémforgács volt a dekli alja. A gyári főtengelycsapágy férgesre kopva, kivéve darabokra tört. Csoda, hogy hazajött lábon, faterom szerint. Váltóban sose volt olaj cserélve.

Motortér kifújva alvázvédővel mindenhol, hűtőrács is. Ezért az príma állapotban megőrzött, egy kopás sincs rajta, gyönyörű a króm alatt. Igaz a belső feléről nagyon pepecs eltüntetni az alvázvédőt!

Jelenleg egy 50.000 km futott totálkáros 21011 darabját viseli 1977-ből. Az autón csak a tető nem lett kicserélve, pedig belülről az is igencsak rohadt volt.

Az első két doblemezt nem kellet cserélni, mert az alvázvédő megvédte nagyjából, csak a toronyt kellett újjá építeni. Hátfal, homlok mindenféle flex nélkül lejöttek puszta kézzel. Pedig aki ismer engem, az tudja, hogy bármelyik nagyobb szellő képes lenne elvinni! Mivel tanulás célját szolgálta az autó, teljes motorgenerál következett, vezérműtengelyen alig volt már bütyök, szelepek teljesen elkopva, porlasztó 20 litert evett. Váltó: minden csapágy cseréje szovjetre. Főtengely köszörülés, blokkfúrás, hengerfej teljes felújítása.

A kasztnira keresztfaterom azt mondta, hogyha megcsinálom, akkor simán megkaphatom a karosszérialakatos vizsgát. Minden része porrá volt rohadva. Nem sok lemez és eredeti szín maradt meg. Különlegessége, hogy az alvázat teljesen újjáépítettem mindenféle javító darabon (kivéve a taposót) komplett fenéklemez szerint.

Mindenki azt mondta, hogy az autó nem ér ennyit, de nekem kihívás volt. Imádtam csinálni.

Nekem a fehér nem szín, sose tetszett, ezért a kék mellett döntöttem, mivel nem volt akadály a régi szín, hiszen minden cserélve lett a tetőn és tűzfalon kívül. Ami mégis megmaradt vasig lecsiszoltam!

Az autó összerakása se volt egyszerű, mivel a belseje teljesen elpusztult, kivéve a műszerfalat. 30 év alatt mindig csillaggarázsban állt. Szétmállott, gombás ülések, dohszag, nikotin sárga tető. Mindet lecseréltem. Mivel fiatalosra akartam, nem gyárira, ezért egy néhai 1982-es legelső kocka 1300-as első üléseit kapta meg és egy 2103-as kartámaszos hátsó üléseit. Kaptam egy nagyon gyönyörű kék hibátlan 2103-as szőnyeget. A porrá mállott oldalkárpitokat, meg ezeket az üléseket elvittem egy kárpitoshoz aki csodát művelt vele. Az autó kék színéhez és a Zsiguli mintákat követve húzattam át kék fehérbe.

Az autó vizsgaképesen várja a jobb sorsot. Érdekesség az autóval kapcsolatban, mivel minden része érintetlen volt, ezért a 76-os átmenetre jellemzően voltak furcsa dolgok az autón. Fehér keretes belső tükör. Teljesen sima mintázatú műszerfalborítás, Zsiguli felirat hátul, VAZ feliratos szürke szerszámos doboz, háromcsatos szerszámos táska. piperetükör az anyósülésen. Busz gázpedál (ami teljesen kirohadt). Sose akartam veteránnak, mivel nekem ez volt úgymond a vizsgamunkám, de azért örülök, hogy halálba szánt ritka Zsigulit meg tudtam menteni, ha nem is veteránnak!”

Számomra Balázs tényleg egy csodabogár! Nekem egy ennyire szétrohadt 1976-os 1200-es láttán eszembe nem jutna a felújítás gondolata. De ha mégis ennyi energiát és pénzt fektetnék bele, akkor egy tökéletes veteránt csinálnék (helyesebben csináltatnék). De Balázst egészen más cél vezérelte: meg akarta valósítani álom Zsiguliját. Hát ennek a Zsigulinak nagy csókra volt szüksége az ő Hercegétől, hogy átváltozzon Királykisasszonnyá.

Balázsnak van egy 1979-es 2101-ese is, melynek szintén elég egyedi története van, és egy 1976-os 1500-öse, melyre a ’76-oshoz hasonló mértékű felújítás vár. Nézzétek meg személyes oldalát weblapunkon!