Tompa Gabor_2103_74 - Veteranzsiguli

Zsiguli 2103 1500cm3
Évjárat: 1974. január
Futott km: 78780
Karosszéria: Felújítás előtt

Az autóra Meleg Norbi hívta fel a figyelmünket, aki rendszeresen böngészi a cseh oldalakat. A kocsi  nem igazán tetszett, de valahogy nem tudtam kiverni a fejemből. Miután az aukción nem nagyon volt rá érdeklődés, megkértem Pavelt, akitől a 2106-ost vettem, hogy érdeklődje meg az autó alvázszámát,  illetve kérjen róla további képeket. Az információ azonban váratott magára. Az aukció közben eredménytelenül zárult, de az eladó továbbra sem izgatta magát érdeklődésem miatt.
Végül egy másik cseh szálat is beizzítottam. Ez hatékonyabbnak bizonyult az előzőnél. Így két-három hét alatt sikerült további négy homályos fotót beszerezni az autóról. Miután a kocsi  egyre jobban tetszett (leginkább az állapota miatt), éreztem, hogy csak úgy menekülhetek, ha azt sikerül valakire rátukmálnom, hogy vegye meg. Akinek azonban megdobogtatta volna a szívét, az nem tudott forrásokat találni  a megvásárlására. Kénytelen voltam tehát feláldozni magam…
Lebeszéltük tehát a tulajjal, hogy 600 euróért megveszem az autót. Ez után már csak a fuvar megszervezése volt hátra. Jó szokásunkhoz híven, igyekeztünk azt egyesületi rendezvénnyé alakítani, így  megbeszéltük Vaskóval és Marcival, hogy közösen csapunk le az autóra.
Egy kellemes novemberi hajnalon Zsolti felcsapatott az ezerötös kombival Pestre. Felakasztottuk a futót az autómra, felvettük Marcit Érden és délután kettőkor már az eladót vártuk a Ceske Budejovicétől  pár kilométerre található falucska egyetlen kocsmája előtt. Onnan ő kísért bennünket a házukhoz, ahol az autó állt. Mikor odaértünk hiénaként vetettük rá magunkat az udvarban pöfögő autóra. Önfeledt nyálcsurgatásunknak egy 70 körüli öregasszony vetett véget, aki fejhangon kiabálva jött felénk. Oda vetődött felvidéki honfitársunknak köszönhetően megtudtuk, hogy azt kiabálja,  hogy ha nem tetszik az autó, le is út, fel is út, mert ő ezt olcsóbban nem adja. Mikor mondtuk neki, hogy azért mustráljuk az autót, mert tetszik, akkor rakéta módjára indult felfelé az ára. Végül 650 euróban  kiegyeztünk.
Az autóról kiderült, hogy a helyi TSZ elnöké volt, aki öt évvel ezelőtt halt meg. A felesége örökölte meg az autót, akivel a kiabáló öregasszony eltartási szerződést kötött. Így került  a tulajdonába az autó. Sajnos az eredeti gumikat, a króm kipufogóvéget és néhány további alkatrészt érkezésünk előtt pár héttel dobták ki.

Az autó belseje makulátlan. Érdekessége, hogy a barna ülésekhez piros-fekete pöttyös kárpitot választott Iván.
Pár év múlva szeretném felújítani. Sokak szerint szentségtörés, de azt hiszem, csoki barnára fogom átfestetni. Zöldből már van egy Norbinál…Leírás: