Tompa Gabor - Veteranzsiguli

Zsiguli 2101 1200 cm3
Évjárat: 1971. január
Futott kilométer: 153000
Karosszéria: Felújítás alatt

Leírás:
Az autó majd 41 éven keresztül a (volt) Szovjetunió, ezen belül is Litvánia útjait rótta, míg 2011. november 30-án megérkezett Magyarországra.
Különleges autóról van szó abban a tekintetben, hogy eddig nagyon kevés alkalmunk volt egy ilyen korai, 34 ezres alvázszámú példány típusjegyeinek kicsemegézésére. Magyarországra ugyanis 75 ezres alvázszámtól érkeztek az első Zsigulik 1971 nyarán, amikor már igazán beindult a tömegtermelés, és elkezdtek fogyatkozni az olasz autógyártásból átvett „finomságok”.
Ebben a példányban még szögletes nagybabákat találunk a lökhárítókon, félholdat a fényszórók körül. Alvázszáma a tűzfal közepén található, mellette jobbra az adattábla és kapaszkodóit is króm végek zárják.
A gép hajlott kora ellenére meglehetősen eredetinek tűnik. Üvegei 0-ás és 1-es kóddal vannak ellátva, sárvédői gyáriak és belső tere is egy-két apró szakadástól eltekintve hibátlan.
És mindezeken túl az autó egy igazán jó példa a Veterán Zsiguli Egyesület tagjainak együttműködésére, mely nélkül biztosan nem sikerült volna klubunkba szerződtetni ezt a matuzsálemet. Köszönet a „becsületes megtalálóknak” Thomas Dornnak és Meleg Norbinak, valamint Rónai Marcinak, aki hozzáértése által meggyőzött bennünket arról, hogy egy eredeti darabbal állunk szemben. Robert Steinnek, hogy referenciával szolgált az eladóról és mindazoknak, akik bátorító telefonhívásaikkal belevittek ebbe a hülyeségbe.

Másfél év elteltével, visszanyerte régi (pontosabban egy  kicsit sötétebb) fényét az autó.

/2013.09.29./

Zsiguli 2101 1200 cm3
Évjárat: 1979.05.31.
Futott kilométer:
Karosszéria: Felújítás alatt

Leírás:
Egy ugyanilyen autó indított el a Zsigulizás lejtőjén 2010 decemberében. Teljesen véletlenül,  alighanem életembe először kattintottam a Ladákra a hasznaltauto.hu keresőjén. Ott egy olyan 1979-es zöld Ladát találtam, amely gyermekkorom családi autója volt. 350 ezer forintért árulták Berettyóújfaluban  meglehetősen jó állapotban. Amikor otthon bejelentettem, hogy én ezt megvenném, nagy felháborodás fogadta az ötletet. Ez hetekre visszavetette a projectet, de végül elhatároztam magam; én ezt megveszem.
Felhívtam hát a tulajdonost, aki elmondta, hogy hónapok óta árulja az autót, de komoly érdeklődője még nem volt. Ugyan másnapra ígérte valaki Nagykanizsáról, hogy megnézi, de egy lyukas garast nem  adott volna érte, hogy elmegy az ország másik végébe. Így abban maradtunk, hogy küld képeket és eldöntöm, hogy megveszem-e. A képeket megkaptam és úgy döntöttem megveszem. A számításomba akkor csúszott  némi hiba, amikor kiderült, az autó elkelt.
A gondolat azóta sem hagyott nyugodni, hogy szerezzek egy ilyen autót.
A remények 2012 októberében éledtek újra, amikor feltűnt egy kinézetre teljesen azonos, ám a berettyóújfaluinál sokkal rosszabb állapotban lévő autó Bonyhádon. Attila vállalta a megtekintést, és tudósított az autó állapotáról. Hosszasan sorolta a problémákat, de a rossz hírek sem tudtak eltántorítani. Minden hibát elhomályosított az a tény, hogy az autót  ugyanazon a napon vettek  át Csepelen mint a miénket apánk 1979. május 31-én. Az PN 63-99, ez meg PN 64-41 volt.   Nem egy matyó hímzés, de „színre-szagra" gyerekkorunk autója…

Zsiguli 2102 1200 cm3
Évjárat: 1975. január
Futott kilométer:
Karosszéria: Restaurált

Leírás:
Az autót Rónai Marcinak „köszönhetem", aki már régóta keresett neki új gazdát, miután  előző tulajdonosa a válság hatására kénytelen volt letenni felújításáról. Mint utóbb kiderült, számos klubtagunk megnézte már előttem, de egyikünk sem esett igazán szerelembe.
Talán nem véletlenül. Mondhatnám azt is, hogy az autó nem egy volt egy leányálom és a maga lefakult, ütött-kopott módján megtestesítette mindazokat a sztereotípiákat, melyeket a „normális”  emberek a piros kombi Zsigulikhoz köthetnek. (Bevallom őszintén, haza sem mertem vinni.)
Ha jobban megnéztük, kiderült azonban, hogy számos jó tulajdonsága is van, amiből igazán nagy ívű és beteg álmokat lehet szőni. Például a belseje halványzöld színű, mely egy jól megválasztott  színnel igazán feltűnővé teheti.
A kasztni minden kopottsága mellett meglehetősen jó karban van, így nem kell az egészet újraépíteni. Sőt, már egy hét munkával is a gyerekek kedvencévé válhatott az OT Expón.
Az autó felújítása 2012 decemberében elkészült. Azt hiszem, a képek igazolják, hogy jó  döntés volt az olivazöld fényezés. Kitűnően kiemeli az autó belsejének színvilágát…
A felújítás forradalminak tekinthető abban az értelemben, hogy a Zsiguli felújítások történetében elsőként kellett a klasszikus restaurálás eszközeihez nyúlni. A kárpitok rendbe hozáskor ugyanis  a bőrfestést is be kellett vetni. Aki hasonlóan ritka színű kárpittal rendelkező autó felújítására vetemedne, annak jó szívvel tudom ajánlani Egri Viktor bőrfestőt.

Készült "néhány" kép a Vukmann Attila kombijával közösen, amit ide kattintva  lehet megtekinteni.

Zsiguli 2103 1500cm3
Évjárat: 1974. január
Futott km: 78780
Karosszéria: Felújítás előtt
Leírás:

Az autóra Meleg Norbi hívta fel a figyelmünket, aki rendszeresen böngészi a cseh oldalakat. A kocsi  nem igazán tetszett, de valahogy nem tudtam kiverni a fejemből. Miután az aukción nem nagyon volt rá érdeklődés, megkértem Pavelt, akitől a 2106-ost vettem, hogy érdeklődje meg az autó alvázszámát,  illetve kérjen róla további képeket. Az információ azonban váratott magára. Az aukció közben eredménytelenül zárult, de az eladó továbbra sem izgatta magát érdeklődésem miatt.
Végül egy másik cseh szálat is beizzítottam. Ez hatékonyabbnak bizonyult az előzőnél. Így két-három hét alatt sikerült további négy homályos fotót beszerezni az autóról. Miután a kocsi  egyre jobban tetszett (leginkább az állapota miatt), éreztem, hogy csak úgy menekülhetek, ha azt sikerül valakire rátukmálnom, hogy vegye meg. Akinek azonban megdobogtatta volna a szívét, az nem tudott forrásokat találni  a megvásárlására. Kénytelen voltam tehát feláldozni magam…
Lebeszéltük tehát a tulajjal, hogy 600 euróért megveszem az autót. Ez után már csak a fuvar megszervezése volt hátra. Jó szokásunkhoz híven, igyekeztünk azt egyesületi rendezvénnyé alakítani, így  megbeszéltük Vaskóval és Marcival, hogy közösen csapunk le az autóra.
Egy kellemes novemberi hajnalon Zsolti felcsapatott az ezerötös kombival Pestre. Felakasztottuk a futót az autómra, felvettük Marcit Érden és délután kettőkor már az eladót vártuk a Ceske Budejovicétől  pár kilométerre található falucska egyetlen kocsmája előtt. Onnan ő kísért bennünket a házukhoz, ahol az autó állt. Mikor odaértünk hiénaként vetettük rá magunkat az udvarban pöfögő autóra. Önfeledt nyálcsurgatásunknak egy 70 körüli öregasszony vetett véget, aki fejhangon kiabálva jött felénk. Oda vetődött felvidéki honfitársunknak köszönhetően megtudtuk, hogy azt kiabálja,  hogy ha nem tetszik az autó, le is út, fel is út, mert ő ezt olcsóbban nem adja. Mikor mondtuk neki, hogy azért mustráljuk az autót, mert tetszik, akkor rakéta módjára indult felfelé az ára. Végül 650 euróban  kiegyeztünk.
Az autóról kiderült, hogy a helyi TSZ elnöké volt, aki öt évvel ezelőtt halt meg. A felesége örökölte meg az autót, akivel a kiabáló öregasszony eltartási szerződést kötött. Így került  a tulajdonába az autó. Sajnos az eredeti gumikat, a króm kipufogóvéget és néhány további alkatrészt érkezésünk előtt pár héttel dobták ki.
Az autó belseje makulátlan. Érdekessége, hogy a barna ülésekhez piros-fekete pöttyös kárpitot választott Iván.
Pár év múlva szeretném felújítani. Sokak szerint szentségtörés, de azt hiszem, csoki barnára fogom átfestetni. Zöldből már van egy Norbinál…

Zsiguli 21011 1300 cm3
Évjárat: 1974. november
Futott kilométer: 102500
Karosszéria: Felújítás előtt

Leírás:
Vukmann Attilával közös autónk. Attila már nagyon régóta kereste ezt a típust, nekem egyáltalán  nem tetszett. Ő mindenképpen egy 1977 előttit szeretett volna, én semmilyet.
Aztán amikor rendes napi „járőrözésemet” hajtottam végre a litván használtautón és megpillantottam, rögtön megtetszett a színe. Azonnal továbbküldtem a linket Attilának és fél perc  nem telt bele, már csöngött is a telefon.
A történet innentől kezdve mondhatni szokványosan alakult: rövid idő alatt rábeszéltük magunkat arra, hogy ezt meg kell venni. (Ha jól emlékszem a büntetőjog ezt hívja szándékerősítő hatásnak.) Másnap fel is hívtam litván barátunkat, Rapolast, aki nem gatyázott sokat és fél napon belül begyűjtötte az autót. A telefonban annyit mondott, hogy meglehetősen koszos a belseje. Csak a fényképek  láttán jöttünk rá, hogy a kosz valójában vastag penész.
Az autó egy 91 éves bácsié volt, akinek minden valószínűség szerint nem hosszabbították meg a jogosítványát és eladni kényszerült az autót. Így fordulhatott elő, hogy az addig megbecsült  Zsiguli egy nyirkos helyen találta magát, ahol több évig penészedhetett.
Rapolas elintézte, hogy az autó egy héten belül útra indult Pécsre. Mivel Attila pont azon a héten került kórházba, hogy elvégezzék a régóta halogatott porcműtétét, abban maradtunk, hogy azt egy ismerőse telepére kérjük leszállítani. A litván kamionsofőr azonban nem veszkődött sokat a pécsi cím keresésével. Miután azt nem találta meg elsőre, fogta magát és lelökte az autót az út  szélére, majd küldött egy hanyag SMS-t Rapolasnak, hogy az autót a „dugo auto gynokseg” előtt hagyta. A google segítségével gyorsan kiderítettem a telefonszámot és érdeklődtem, hogy valóban  ott hagyta-e a kamionos az autót. A kereskedő azonban nem tudott semmiről, de aztán rájött, hogy amikor érkezett reggel a telepre, valóban látott egy rozzant Zsigulit az út szélén.
Így történt, hogy az értékes kincs órákig ált egy pécsi főút mellett, benne a kulcs és forgalmi. A csodával határos módon azonban senki sem kötötte el.
Az autó műszaki érdekességeit Attila oldalán találjátok. Engem jobban érdekel a sztori, mint a krómozott C oszlop szellőző.
A felújításról ide kattintva lehet képeket megnézni.

Zsiguli 2103 1500cm3
Évjárat: 1977. október
Futott km: 136000
Karosszéria: Restaurált
Leírás:

Az autót 1977. október 21-én helyezték forgalomba, ZT 96-69 forgalmi rendszámmal. Első tulajdonosa 30 évig viselte gondját és mintegy 90 ezer kilométerrel adta el egy érdi srácnak 2007-ben. Annak ellenére, hogy új tulajdonosának első autója volt, melyet rövidesen a Lada Club Hungary is leigazolt, mégsem indult el a rally autóvá válás menthetetlen lejtőjén. Az illúzióromboló „optikai” tuning alatt ott lapult egy meghökkentően sárga, kiváló felújítási alap, mely 2011. augusztusában FIVA minősítést szerzett. A fotók az autó általam ismert lényeges állomásait és jelenlegi állapotát mutatják. (Köszönet Komlósi Karcsinak az archivált képekért.).

Zsiguli 2106 1600cm3
Évjárat: 1978. nyár
Futott km: 107.000
Karosszéria: Felujítás előtt
Leírás:
Az autó beszerzésnek kalandos történetét ezen a linken olvashatjátok.
Ezek után a tények: 1978 nyári forgalomba helyezés, 203 ezres alvázszám, 107 ezer futott kilométer.
Ha pártunk, kormányunk és az IMF nem tesz keresztbe, 2013-ban szeretném felújítani.

Lada Taiga 1600cm3
Évjárat: 1979.
Futott km: 43000
Karosszéria: Felujítás előtt
Leírás:
Ha népdal lenne, azt mondanám, egy Salzburg melletti faluban gyűjtöttem, de mivel egy NIVA, így először meg kellett látni az Ebay-en és csak utána lehetett begyűjteni abban a bizonyos osztrák faluban.

A 2013-as évre kitűzött tervem egy NIVA vásárlása volt. Így amikor megláttam az Ebay-en ezt a különleges autót (akkor még hótoló lapáttal az elején) rögtön felszaladt a vérnyomásom.

A feladatokat ezúttal is gyorsan kiosztottuk: egy németül kiválóan beszélő kollégám, felhívta a tulajt és megtudott néhány fontos dolgot az autóról, aztán Meleg Norbi ült a gép elé és licitált  több évtized rutinjával. Így sikerült jóval az előzetesen meghatározott limit alatt leütni.

Az autó 1979-ben készült el, de csak 80 őszén találta meg első tulajdonosát. A köztes idő vélhetőleg azzal telt, hogy a Lada ausztriai vezérképviselete az ÖAF Graf & Stift AG ráaggassa a különféle  extrákat. Így kapott speciális fényezést, spoilereket, alufelnit, szőnyegezést, kordbársony üléshuzatot, elektromos tükröt és Nardi kormányt. Ezt követően abba a bizonyos Salzburg melletti faluba került,  ahol eltöltötte a következő 32 és fél évet és lefutotta 43 ezer kilométerét. Valamikor hótolót szereltek rá és innentől kezdve csak télen szolgálhatott és sajnos a szabad ég alatt állhatott,  ami az alacsony futásteljesítmény ellenére nyomot hagyott az autó alján és karosszériáján.

Forrási Robival hónapokon keresztül szerelgettük, mire ismét visszatért a fék és felbőgött a motor. Ezt követően azonban csak róttuk vele a köröket az udvaron és nagyon élveztük.
/2013.09.29./

Lada 2105 1300cm3
Évjárat: 1983.
Futott km: 35000 km
Karosszéria: Felújított
Leírás: