Zsiguli 2101 1200 cm3
Évjárat: 1980. június 26.
Futott kilométer: 117.500
Karosszéria: 95%-ban eredeti fényezés
Eredeti rendszám: TF 16-58
Leírás:
„Szeghalomra kéne menni,
Ezerkettest kéne venni”
Az autó megvásárlásának története talán ott kezdődik, hogy eladtam a ’72-es 1200-esemet. Először örültem neki, hogy megszabadultam tőle, és végre megint szabadjára engedhetem skodás vágyaimat. Ennek örömére vettem is egy 41 éves farmotorost, de nem segített, a gondolat továbbra is motoszkált bennem, hogy csak kéne egy Zsiguli. Vagy legalább Lada. Többször mondtam is Tompa Gábornak klubtársamnak ezt, persze csak viccesen. Ő annál komolyabban gondolta ezt, és mivel rendszeresen figyeli az aktuális hirdetéseket, fel is hívta a figyelmem erre a bizonyos szeghalmi autóra. Nekem nem igazán tetszett, semmitmondó fotók(ki se tolták a garázsból), az ára is magas volt, ráadásul zöld… Aztán folyamatosan előkerültek más autók, volt hogy egy hétig szóba sem került a hirdetés. Jártunk például Pécsett, ahol megnéztünk egy ’71-est. Persze nem tetszett. (Valamiért az vált a rögeszmémmé, hogy korai (1971-72) autót vegyek, függetlenül az állapotától. Most már tudom, hogy sokkal fontosabb a szép, eredeti állapot.) Egy idő után aztán már szállóigévé vált köztünk, hogy ha jó autót szeretnénk, akkor Szeghalomra kellene mennünk.
Végül az utolsó lökést az adta meg a szeghalomi autó felé, hogy Gábor felhívta a figyelmem arra, hogy csak vezetékes telefonszám van megadva a hirdetésben. Már el is indult a fantáziánk, hogy idős bácsi, egy tulaj, stb. Még aznap fel is hívtam, a vonal másik végén egy idős hölgy készséggel válaszolt az autóval kapcsolatos kérdéseimre. Elmondta, hogy az autó olyan, ahogy a gyárból kijött, megvan mindene, nem rozsdás, nem volt fényezve, stb. Bár már hetek óta hirdetik, még senki sem járt náluk megnézni az autót.
Másnap munka után már robogtunk is Szeghalomra, hogy még sötétedés előtt odaérjünk. A kapuban a néni, a nyitott garázs előtt egy széken a bácsi, a garázsban pedig a zöld Lada várt minket. Ez a kép egy kicsit a gyerekkoromat idézte, amikor a nagyszüleim hétvégenként ugyanígy várták az unokákat, csak épp’ piros Skoda állt a garázsban. Rövid felvezetés után egyből rávetettük magunkat az autóra, amit az esős időre való tekintettel csak félig engedett kitolni a tulajdonos – Takács bácsi. Gyári fényezés, díszlécek, lökhárítók, gumidugók, minden a helyén, ahogy kell. Új korában kapott Dinitrol korrózióvédelmet, nagyjából 30 évig ez óvta a lemezek, majd néhány éve újra lekezelték immár hagyományos alvázvédővel. Ennek ellenére a bal első sárvédőn a küszöbdíszléc alatt van egy kis rozsda, de talán könnyen javítható. Két apróbb horpadás van ezeken kívül a karosszérián, de egyik sem veszélyes, amolyan „bácsinyomások”. Belül vastag huzat és szőnyeg védte a kárpitozást, alatta minden hibátlan. Motorja is nagyon szépen jár, és még bontatlan. Miután végeztünk az állapotfelméréssel be is sötétedett, már majdnem elkezdünk alkudozni, amikor megpillantottam az autón egy hibát: a jobb első sárvédő újra lett fényezve. Mint megtudtuk, 3-4 évvel ezelőtt egy parkolóban meghúzta egy autós, és úgy sikerült újrafényezni, hogy éjszaka, az utcai lámpák fényénél nagyon látszódik, ellenben napfényben észrevehetetlen. Gondoltuk, ez alkualap lehet, így a vételárból már le is vontuk az elem újrafényezésének árat, de pont emiatt nem tudtunk megegyezni az eladóval. Végül abban maradtunk, hogy majd jelentkezünk, és én is otthagytam a telefonszámom, hogyha mégis elfogadják az ajánlatom, akkor fel tudjanak hívni. Végül fájó szívvel, de eljöttünk. Bevallom őszintén, én ekkor már le is mondtam az autóról.
Persze nem hagyott nyugodni a gondolat, másnap felhívtam őket, és felajánlottam, hogy egyezzünk meg félúton az általam kínált, és az általuk kért összeg között. Izgalmas másodpercek következtek, a háttérben hallottam, amint a néni és a bácsi megbeszélik az ügyet, majd meglepően könnyen rávágta Takács bácsi, hogy „Rendben”. Mint utóbb kiderült, örült annak hogy veteránoshoz kerül az autója. Következő hétvégén mentünk is az autóért, szerencsére gyönyörű napsütéses őszi időnk volt. Hatalmas élmény volt vele hazajönni, ennyire finom Ladát, még sohasem vezettem. Mindene úgy működik ahogyan kell, talán még egy kicsivel finomabban is.
Gábornak köszönöm az önzetlen segítséget, hogy segített hozzájutni ehhez a gyönyörű autóhoz!
(2013. november 15.)