Zsiguli 2105 1300 cm3
Évjárat: 1986.
Futott kilométer:
Karosszéria: Felújítás alatt
Leírás:
Az én Ladám egy egyszerű 2105-ös, 1986-os évjárat, Győrben adták át. Régi rendszáma GV-33-64 volt. Szerencsére megvételkor (2003) lefénymásoltattam az eredeti forgalmiját, amit a hamutartóban talált savanyú cukorkás zacskóban őrzök. Akkoriban még nem igazán néztek veterános szemmel a Ladákra, kissé bolondnak tartottak, amiért olyan fontos dolognak gondoltam ezt. Színe fehér, első tulajdonosától vettem, „természetesen” egy 85 éves bácsitól, Oroszlányban. Nem mondanám, hogy a veteránozás volt a cél a megvásárlásakor, naponta nyúztam az öreglányt. Gyakorlatilag rajta tanultam meg vezetni, így az egykor megkímélt, 46464 km-t futott, még új Lada-illatú, szinte gyári állapotú autó már többször volt festve és a motor is igényelt pár felújítást. Az ember az öreg autójával nem csak egy régi gépet vesz, hanem egy történetet is. Nem tudom szavakba önteni, mennyi mindent éltem át ezzel a remek orosz masinával, és mennyi mindent adott meg nekem, amire másik márkájú autó szerintem nem lett volna képes. Eddigi közös utunk során sok barátság szövődött és rengeteg kalandban volt társam. Volt esküvői autó, de használtuk raliban pályabejárásra is. Igazi univerzális gép, nemde? Nem az a tipikus eredeti fényezésű veteránjelölt, inkább kirándulós, gyárias jellegű, néha-néha hétköznapokon is használható Ladát akarok belőle készíteni. Bizony, felújítás alatt áll, hiszen teljesen elhervadt szegény. Vettem hétköznapra egy másik autót, hogy többé ne kelljen őt koptatni minden nap, csak amikor mindkettőnknek jól esik. Olcsóbb lett volna egy másik, megkíméltebb példányt beszerezni helyette, de ragaszkodom hozzá. Mivel 12 éve az enyém, így már családtagként tekintünk rá, és ezzel cseppet sem túlzok. Minden autónak nevet adok, ő a Cixi névre „hallgat”. Ha elkészült, venni szándékozok mellé egy körlámpást is, azzal már az OT lesz a cél.