Az autó majd 41 éven keresztül a (volt) Szovjetunió, ezen belül is Litvánia útjait rótta, míg 2011. november 30-án megérkezett Magyarországra.
Különleges autóról van szó abban a tekintetben, hogy eddig nagyon kevés alkalmunk volt egy ilyen korai, 34 ezres alvázszámú példány típusjegyeinek kicsemegézésére. Magyarországra ugyanis 75 ezres alvázszámtól érkeztek az első Zsigulik 1971 nyarán, amikor már igazán beindult a tömegtermelés, és elkezdtek fogyatkozni az olasz autógyártásból átvett „finomságok”.
Ebben a példányban még szögletes nagybabákat találunk a lökhárítókon, félholdat a fényszórók körül. Alvázszáma a tűzfal közepén található, mellette jobbra az adattábla és kapaszkodóit is króm végek zárják.
A gép hajlott kora ellenére meglehetősen eredetinek tűnik. Üvegei 0-ás és 1-es kóddal vannak ellátva, sárvédői gyáriak és belső tere is egy-két apró szakadástól eltekintve hibátlan.
És mindezeken túl az autó egy igazán jó példa a Veterán Zsiguli Egyesület tagjainak együttműködésére, mely nélkül biztosan nem sikerült volna klubunkba szerződtetni ezt a matuzsálemet. Köszönet a „becsületes megtalálóknak” Thomas Dornnak és Meleg Norbinak, valamint Rónai Marcinak, aki hozzáértése által meggyőzött bennünket arról, hogy egy eredeti darabbal állunk szemben. Robert Steinnek, hogy referenciával szolgált az eladóról és mindazoknak, akik bátorító telefonhívásaikkal belevittek ebbe a hülyeségbe.