Bár nekünk sosem volt
Zsigulink, így gyerekkoromból
ez az élmény kimaradt, Édesapám mindig
lelkesedett az Ezeröcsiért. A vonzalmat
tőle örököltem, és régóta
foglalkoztatott a gondolat, hogy a birtokomban legyen
egy szép példány. Évekig
böngésztem a hirdetéseket, de mindig elhessegettem a
dolog megvalósítását. Végül
aztán beláttam, hogy nem fog elmúlni az
őrület.
Mindenképpen olyan
autót kerestem, ami jó állapotban van,
lehetőleg felújítva, hogy már a kezdetektől
használhassam. A Ladám 1980-as
évjáratú, de az előéletéről nem
tudok túl sokat, valószínűleg végig egy
család
(előbb az apa, majd a fia) tulajdonában volt. Tőlük
vették meg Németh
Szabolcsék, akik a karosszériát
felújították. Az első sárvédőket
kicserélték, a
díszléceket pótolták, és az
egészet újrafényeztették. Motor és
váltó nem volt
bolygatva, egyelőre szépen jár. Tetettem bele
hátsó biztonsági öveket is, a
gyerekülések miatt, szerencsére sikerült igazi
szovjet darabokat beszerezni.
Eddig csak a műszerfali órát kellett
javíttatnom,
azóta szépen ketyeg. Hobbiautóként
használom, egyébként garázsban pihen, de
eddig majd'
minden hétvégén
gurultunk vele. Folyamatban van a
kiegészítők beszerzése (Videoton
rádióm már van, a hangfalak és a
kardánbox még
hátravan).
Ha lehet, majd szeretném veteránvizsgára vinni, de ehhez
még sok átnéznivaló és teendő vár rá.