A kocsit első
tulajdonosától vettem
188000 km-rel. Szerettem volna egy öreg autót olyat, ami
működik, nem túl
drága, és meg lehet javítani, használni.
Más szempont nem volt, igazából nem
akartam veteránt építeni. Ez a kocsi az
említetteknek megfelelt, nem tartozott
hozzá semmi különleges mese. Második
autó volt úgy élete deléig (a
Moszkvicsokat előzte be), aztán őt is elérte az új
szelek fuvallata és egy AUDI
őt is lehagyta. 30 éves koráig még gurult,
aztán egy évig a garázsban pihent. Bár
szerették az autót, de az AUDI mellett inkább csak
műszaki oldalról tartották
karban, a többit csak a szükséges
mértékig.
Szóval megtetszett és
megvettem,
jelképes összegért, hogy jól érezzem
magam benne. Ezután jött, hogy mit is
lehetne kezdeni vele, mik a lehetőségek, milyen, amikor
szép egy autó, stb. Végül
is a felújítás mellett döntöttem. (Ez
nem volt életem legjobb döntése). Sikerült
eredeti alkatrészeket szerezni hozzá, de nagyon sok
mindent cserélni kellett,
az égész újra lett fényezve. A
továbbiakban a motort, futóművet kell még
széppé
varázsolni.
Az autó
egyébként szépen duruzsol, nem volt még a
motor felújítva, de
úgy tűnik egyelőre nem is kell. Szeretek vele gurulni,
bár ez még korlátos,
amíg épül, használom a haverját,
régi versenytársát a ’74-es Nagypókot.