1. nap 2011. június 24. péntek
A reggel már az indulás hangulatában ért minket, felmálházva és a hétvégéhez fűzött reményekkel felvértezve indultunk neki az útnak. A régi 7-es út forgalma abszolút nem érzékelte azt a tényt, hogy itt készülődik valami… Na, azért egy-két benzinkutas levette a dolgot, hiszen két Zsiguli (helyesbítek, egy Zsiguli és egy Lada) egyszerre egy benzinkúton ma már egyáltalán nem számít megszokott dolognak.
Dél körül érkeztünk meg az Aranypart kempingbe, és rövid helymegismerés után értesítettük Fórizs Zolit a jelenlétünkről, és pár ide-oda egyeztetés után már a siófoki kikötő melletti parkban álltunk a kíváncsiskodók között.
A remek hangulatot fokozta a készülő rétesek, kürtöskalácsok és grillhúsok illatának mennyei keveréke, a szerb folklór zenei világa (mely a Macskajaj elhíresült betétdalát, a Bubamarát sem nélkülözte) és az érdeklődő szemek villanása. Kérdések hada, és a szokásos „nekem is van egy történetem a Zsigával” felszólalások töltötték meg a teret, és ezt fokozta az érkező gépcsodák tulajdonosaival röptiben készült interjú, melyet a hangosítás révén az is figyelemmel kísért, akit eredetileg inkább az ételek vonzottak a helyszínre.
Este hat óra után aztán beindult a gépezet, és mostmár a saját szórakoztatásunk lépett előtérbe, büszkeségeink sorba álltak, és együtt vonultunk fel az Arany- és Ezüstpart utcáin. A menetben 125-ös Polskik, Zastavák, egy gyönyörű fekete Volga, és természetesen a szívünkhöz legközelebb álló, szépséges Zsigulik tűntek fel, de külön figyelemmel tekintettünk a ritkaságként említhető Polonezre, merthogy gyermekkori emlékeim szerint ilyen autó nem is létezett…
A menetben résztvevők végül egy reményteli megnyitón is részt vettek, Molnár Zoltán fotográfus fényképeiből készült tárlat első vendégei lehettünk. És végre bizonyságot nyerhettünk arról, hogy nekünk, kicsit szociknak, kicsit gagyiknak a szívünkhöz közel álló keleti blokkos veterán, használatban levő, vagy akár roncs állapotú járművekről készült szemet gyönyörködtető fotográfiák olyan hangulatot, olyan, érzénkszerveinkkel újra megélt élményeket hoztak elő, amely szerintem kevés más hasonló témájú, de a veterán autók patinásságát és egyediségét bemutató képsorozatból hiányzik.
Az est fő fénypontját végül a felvonulásba becsatlakozó, a Zastavákban helyet foglaló szerb folkzenei formáció adta meg, a jellegzetes dallamokkal felvezetett menet kiváló fogadtatásra talált az itt nyaraló, lakó vagy csak esti sétaként erre járó emberek körében, akik integetve, néhol táncra perdülve élvezték a hirtelen eléjük tárult hetvenes éveket. A hangulat, a zene, és a felvonulásokra jellemző dudálás mindenkiből felszabadult érzelmeket váltott ki, és örömteli pillanatokat szerzett résztvevőknek, nézőknek egyaránt.
A menet aztán elköszönt az Aranypart zsibongó tömegétől, és komótos eleganciával visszagördült a szálláshelyre, az Aranypart kempingbe, ahol még hosszasan beszélgettünk, üdvözöltük az időközben érkezett autós kollégákat, társakat, barátokat, és végül egy kis tábortüzes szalonnasütéssel vegyített beszélgetéssel zártuk ezt az élményekben gazdag napot.
2. nap 2011, június 25. szombat
Kempingezésünk első reggelén szembesültünk a növény- és állatvilág jótékony hatásával, amelyet kétszeri hidegvizes, és egyszeri melegvizes mosás sem távolított el a fényezésről, így előkerültek a polírozási kellékek, és három fős legénység majd egy órás megfeszített munkával távolította el egyesével a többszáz pöttyöt. Gyakorlatilag felpolíroztuk a motorháztetőt, a tetőt, és a csomagtértetőt. „Élvezetes” munkánk gyümölcse viszont szemet kápráztatóan sikerült.
Fél tíz körül aztán útjára indult a menet a siófoki kikötő felé, majd onnan csoportéonként indultunk a túra kihívásaival szembenézni. Utunk során 13 környéki települést érintettünk, ahol hol nehéz, hol érdekes, hol élvezetes ügyességi feladatokat hajtottunk végre, teszteket, kvízeket töltöttünk ki, és így ismerkedtünk meg a települések történelmével, nevezetességeivel, érdekességeivel.
Sajnos a nap végére érkező szélvihar a siófoki kemping felől rossz híreket hozott, így a túrát megkurtítva, egy helyszín kihagyásával fejeztük be, majd indultunk vissza állandó kiindulási pontunk felé, a siófoki kikötőbe. Páran a kempingbe tértünk vissza, így az esti felvonulásban már nem vettünk részt, de ezért majd kárpótol minket a vasárnapi program.
A 3. napót Fórizs Zoli írása alapján szeretném bemutatni:
A múlt és a jelen egy helyen a Nagy Autóbontóban
A Fiat 124, 125 és 128 szocialista leszármazottjainak országos találkozója a Nagy Autóbontóban folytatódott tovább, ahol a résztvevők megismerhették a legkorszerűbb autóbontási technológiákat, és szemügyre vehették a Magyar Honvédség „leszerelt” gépjárműparkját.
A vasárnapi nyitórendezvényen került sor az első SióTimer Veterán Rally legjobbjainak díjátadására és ugyancsak a Nagy Autóbontóban került megrendezésre a három márka börze programja.
A tér egyik oldalán a közúti forgalomból kivont volt szocialista autók sorakoztak fel, a másik oldalon a Nagy Autóbontó veterán gépjárműgyűjteményének egyes darabjai kerültek kiállításra.
A több tucat bontó előtt megálló Zsiguli- Polski Fiat és Zastava márkájú autóból arra lehetett következtetni, hogy a nyílt nap maximálisan elnyerte az oldtimer és youngtimer járműtulajdonosok tetszését, a tér közepén kikészített „árukészletből” minden látogató tetszése szerint válogathatott. A találkozó webportálján, valamint néhány országos autósmédiában megjelent cikk alapján nem csak a Klubtagok értesültek a bontóban megrendezésre kerülő rendezvényről. Több család döntött úgy, hogy a vasárnap délelőttöt a Nagy Autóbontóban tölti, megcsodálva a volt szocialista járműgyártás és a magyar haditechnika remekműveit.
A Vendégeket Kalmár Tibor ny.ezredes, a Magyar Honvédség Légierejének volt Főmérnöke kalauzolta végig, aki egy emberöltőnyi tapasztalatot és ismeretet szerzett a volt szovjet és magyar haditechnikával kapcsolatban.
Óhatatlanul elkezdtek záporozni a kérdések azzal kapcsolatban, hogy a MIG 21, és MIG 23-as technológiák, hogyan befolyásolták a korabeli szovjet személyautó gyártást, vagy éppen a szárazföldi haditechnika fejlődését.
Kalmár Tibor ny.ezredes főmérnök mosolyogva válaszolta meg a kérdést: „Az alkatrészek minőség ellenőrzése során az első osztályú alkatrészek a repülőgépekbe, a másodosztályúak a szárazföldi haditechnikai eszközökbe, a harmadosztályúak pedig az autókba kerültek.”
A válaszadás után rögtön rámutatott a Lada 111-es autójára, amiről már a találkozó elején kiderült, hogy megjárta a Vörös tengert, a Golán fennsíkot, és a kilométeróra mutatója pedig a 195 km/h beosztást.
A vasárnapi program egyedi fotózással zárult, ahol a példaértékűen restaurált oldtimer Zsigulikról, Polski Fiatokról és Zastavákról a bontó hátterével készülhettek művészi fényképfelvételek. A „múlt és a jelen együtt, és egy helyen” állapították meg a résztvevők, miközben csattogtak a fényképezőgépek.
A másik autó is különleges, ugyanis egy 1979-es, mindössze 14000 km-t futott, nagyon szép állapotú 1300-asról van szó:
Tompa Gábor egy 1977-es gyönyörű 2103-assal bővítette az 1500-ösök sorát. Viszonylag ritka sárga színe teszi számomra különlegessé. Az autót Bóna Zoli restaurálta. Zolinak ez már a harmadik FIVA minősített autója!
Közel egy éves várakozás után eladtam az 1978-as fehér 1500-ösömet. Ugyan az én oldalamról lekerül az autó, de új német tulajdonosa belépett az egyesületbe, így hamarosan újra visszakerülhet.
