Szeretnéd, ha a családod is osztozna a hobbidban? Családtagod Zsiguli mániás? A gyereket nem lehet elvonszolni a Ladás videók elől a neten? Még meglepheted szeretteid egy veterán zsigulis pólóval vagy bögrével. Gyerekméretekben is!
Hogyan juthatsz hozzá, könnyen gyorsan?
Milyen minták vannak?
Mennyibe kerül?
Úgy tűnik ez az ősz már csak ilyen, Zsigulit venni, eladni jár a tagság Csehországba, Németországba, Lengyelországba, és a mostani bejegyzés tanúsága szerint Szlovákiába. Egy ígéretes hirdetés után indultunk Vaskovits Zsolttal a Lévához közeli festői településre, megtekinteni az 1976-os kombit. A Zsiguli mellett más csodákat is találtunk.
Hogy miért érdemes Szlovákiába menni egy kombiért? A kombikból nagyon keveset gyártottak, a gyártás 5. évében pl. még csak a 204 ezres alvázszámnál jártak (összehasonlításképpen 2103-asból ezt a mennyiséget nem egészen két év alatt érték el, és tudni kell, a gyár kapacitása évente 750000 autó volt). Magyarországra pedig a kevés gyártottból is csak nagyon keveset hoztak, 1980-ig mindössze 13000 db került az országba és a kombik akkori feladatai szerint munkás-strapálós autók voltak, így a kevésből is csak nagyon kevés marad meg, az utóbbi 1-2 évben ha 4-5 került eladásra, annak nagy része is a mi klubunkból vagy klubunkba.
A hirdetés kereskedőé volt, de már a telefonban felmerült a gyanú, hogy itt bizony többről van szó, mint szimpla autókereskedőről, ugyanis mondta, hogy ne a kereskedésbe menjünk, mert az autó otthon áll tető alatt.
Megérkezésünkkor a meredek domboldalon álló telekre benézve egy 1967-es Trabit láttunk, innentől már biztosak voltunk benne rokonlelkekkel találkoztunk, nem véletlenül látták meg a kicsit kopott Ladában az értéket.
A mellette parkoló Cetkáról akkor még azt hittük, ezzel komplett a gyűjtemény.
Nagyobbat nem is tévedhettünk volna. A Zsiguli tüzetes megvizsgálása után létrejött az üzlet, az autó felújítást igényel, de alapvetően igen jó állapotú, eredeti, és komplett, de erről Zsolti majd ír, ha az autó hazaérkezett.
Én inkább azzal folytatnám, ami ezután jött. Miután eladónk és testvére is meglátta, hogy nálunk is úgyanúgy csúszik a kuplung, mint náluk, elkezdték bemutatni gyűjteményüket, melyet több ház, több garázsában tartanak.
Kezdődött egy Skoda 1000MB-vel, illetve a Skodával együtt lakó két utánfutós Jawa 250-sel, amelyikből az egyik egy ritka Sport, a másik egy angol export kivitel. És nehogy elfelejtsem az ugyanitt parkoló 1949-es Jawát.
És persze meg ne feledkezzek a restaurálás alatt lévő Velorexről, ami egy ekkora gyűjteményben a néhai Csehszlovákiában szinte kötelező.
És ezzel még nem volt vége, további rejtekekben további szépségeket találtunk:
A mopedeknél jegyezném, meg, hogy megtudtuk, az egyik éppen restaurálás alatt álló Stadion(?) fényezésére szükséges arany csíkokat egyik vendéglátónk felesége festette föl, szabad idejében, igen profi módon. Uraim, ez a szint ezután, ezt kell elérni az asszonyoknál. (Nálam még elég sok van idáig, jelenleg a több autót nem akarok már látni itt-nél tartok.)
Ezután jött néhány magyar gyártmányú gyönyörűség, egy Csepel 100 és 125, valamint egy Danuvia, egy Schwalbéval karöltve.
Személyes kedvencem a különleges kivitelű Jawa 350 634-es volt, hiába, én a 70-es 80-as években rekedtem meg Zsigulistul, Jawastul, ETZ-stül.
És ez még nem minden ezután jött az igazi nagy durranás.
Talán még egy 1000MB? Nem, tessék csak figyelni a rendszámot!
Ez bizony az egyik legritkább Skoda kupé, amit valaha gyártottak, egy valódi Skoda 1000 MBX. Meg lehet csodálni a gyönyörű oszlop nélküli kasztnit.
Ez az autó még annál is nagyobb ritkaság, mintha valaki egy Тольятти feliratú emblémás, még kézzel szerelt 1200-sel állítana be az Egyesületbe. vagy teszem azt egy 34000-es alvázszámúval…
Persze igazi Zsigulisként azonnal kiszúrtuk a típusidegen alkatrészeket, a kocka Lada gyújtókábelét a Trabiban:
És a Zsiguli abalaktörlőket a csodálatos MBX-en! Ment hozzá, én átengedném FIVA vizsgán 
A kombi forgalomból kivonása Szlovákiában még kis időt vesz igénybe, úgyhogy jövő héten újra visszatérünk új ismerőseinkhez.
A Weblapunk Biztosítás menüpontja alá felkerültek a kötelező biztosításokkal kapcsolatos információk.
Kérlek olvassátok el, és vagy a webes konfigurálón keresztül, vagy a megadott munkatársakon keresztül kérjetek ajánlatot, és kössetek biztosítást!
Szeretném felhíni a figyelmeteket, hogy a veterán/hobbi autók mellett természetesen lehetőség van a napi használatos autók biztosításának ügyintézésére, sőt egyéb biztosítások (lakás, utazás, stb.) megkötésére is.
Minden biztosítás után, amely az egyesület honlapjáról lett elindítva, illetve amelyeknél említésre kerül az ügyintézőnek, hogy a Veterán Zsiguli Egyesülethez kérik könyvelni az értékesítést, támogatást kapunk. Természetesen a napi használatos autók biztosítása után jelentősen magasabb támogatást kapunk, ezért mindenkit arra ösztönzünk, hogy itt kösse meg azokat is.
Gémesi Ferenc, az Amero Kft. ügyvezetője kéri, hogy bátran hívjátok őket akár telefonon is, mindenben állnak a rendelkezésünkre. Segítenek kiválasztani a legmegfelelőbb biztosítót, és természetesen intéznek mindent az új biztosítási szerződéssel, illetve a régi lemondásával kapcsolatban. Elérhetőségeik a Biztosítás menüponton belül fel van tüntetve.
Tompa Gábor ritkaságra bukkant egy lengyel hirdetési oldalon. Mindjárt bele is ugratta két másik klubtársunkat, Rónai Marcit és Bóna Zolit, hogy menjenek el az autóért. Rónai Marci meg megírta az utazás történetét:
Az eset szokványosnak indult, már ha szokványosnak lehet mondani, hogy Lengyelországba megyünk egy Zsiguliért. Bár a szóban forgó darab ritka példány, egy, a hirdetésben még okkersárgának tűnő, 1978-as 21061-es, azaz Lada1500S típus korai példányát gondoltuk becserkészni, pontosabban Tompa Gábor, lelkes klubtagunk játszott el a gondolattal, gyűjteménye gazdagítására. Az ötlet jónak tűnt, mivel a mostanság többünkben kialakult korai 2106os gyűjtőszenvedélyt színesítette volna, ráadásul 1500S típus Magyarországra csak 1980-ban érkezett először. Ezt a típust csak a 1500-as motor különbözteti meg a korai 2106-osoktól, melynek beépítését valószínűleg a luxusadó elkerülése indokolhatta.
Az autó a képek és az első tulajdonos elmondásai alapján kitűnőnek ígérkezett, így hát semmi sem tántoríthatta el a Veterán Zsiguli Egyesület három tagját a szóban forgó úttól. Az imolai úton már összeszokott Tompa-Bóna-Rónai hármas szombat este nekivágott Lengyelországnak. Gabi nővére Honda terepjárója színültig volt Zsiguli alkatrésszel, szerszámokkal, pótkerékkel. Nem bíztuk a véletlenre az esetleges hazaúton felmerülő műszaki hibákat, az autót ugyanis saját lábán terveztük hazahozni. A számításba csak az oda úton jelentkező problémákat nem vettük bele, a „zsigamotyó” nem segít a Hondán, ugyanis Miskolc előtt úgy döntött az autó, ledob bennünket a hátáról. A kézifékkel támadt szorulásos probléma, úgy tűnt végleg megálljt parancsol, de láss csodát, elillant a ferodolszag, és ezzel megadta a lehetőséget a gyors hazatérésre. Visszafordulunk tehát, míg meg nem gondolja magát…
A kialakult intő jelről úgy gondoltuk, családot, asszonynépet nem tájékoztatunk. Minek feleslegesen borzolni a kedélyeket??? Szóval, vissza Gáborékhoz, ott gyors lóváltás benzines Passatra, az összes motyó átrámolása, és mintha mi sem történt volna, újra nekivágtunk célunknak. A jó öreg német technika egész úton feledtette velünk a kezdeti megpróbáltatásokat, példásan viselkedett.
Éjféltájban értünk a szlovák határra, Gabi rokonaihoz, egy kis faluba, ahol a 3 elvetemült zsigabolond királyi kosztot és kvártélyt kapott éjszakára. A jóféle házipálesz hamar elringatott mindhármunkat.
A hasonló színvonalú reggeli után újult erővel vágtunk neki az útnak, ami a verőfényes napsütésben (végre) eseménytelen volt. A lengyel határon rövid méregtelenítés, majd érkezés a célhoz. Pontosabban érkezés volna, de a házszámokban semmilyen logikát nem véltünk felfedezni az egy utcából álló falucskában. A 650 mellett volt a 12. Ha nincs nálunk a Zsiguli fotója, talán soha nem találunk oda. A hosszas kézzel-lábbal történő magyarázkodás során ugyanis ez jelentette az egyetlen támpontot. 
Végül valóban megérkeztünk a célhoz, ahol az udvarból nézett ránk a 2106-os ezüstbetétes szigorú ikerszeme. Ahogy szemeztünk egymással – mint akik a nőt gusztálják -, az érkezés öröme gyorsan tovaszállt. Az én mosolyom is úgy fagyott arcomra, mint hajnali pára. Két okból kifolyólag: az egyik még pozitív, az autó színe ugyanis okker helyett karamellbarna volt, viszont a messziről látszó rozsdás hólyagok, lukak már kevésbé voltak szívmelengetőek. Ahogy csökkent az autó és a köztünk lévő távolság, úgy emelkedett a vérnyomásom. Mire nyitogatni kezdtem, már a gutaütés határán voltam. Végül a motor megszólalása volt a kegyelemdöfés.
Még korábbi, telefonos érdeklődésünkre, miszerint eljön-e lábon Magyarországig az autó, azt a kissé degradáló választ kaptuk: „méghogy Magyarországig? Visszamegy ez a gyárba is…” Hát én a kertkapuig sem szívesen álltam volna ki vele. Lelki szemeimmel láttam, hogy hullik alattunk atomjaira az autó a Tátra szerpentinjein.
Egyébként az autó első tulajdonosa egy kedves, bár láthatólag enyhén háborodott bácsika, mit sem törődött velünk, őt teljesen lekötötte elhízott fekete macskája, mellyel egész ottlétünk alatt elfoglalta magát.
Az unoka kezdett tört angolsággal dicshimnuszokat zengeni a papa kedvenc autójáról. Néha lengyelre váltott, mit sem törődve kínos röhögésünkkel. Ahogy hárman egymásra néztünk, egyértelmű volt, egy autóval megyünk haza, amelyikkel jöttünk.
A látottak hatására mindannyiunknak különböző reakciója volt: Gabi, a leendő tulaj, csalódott. Zoli, a tőle már megszokott nyugalommal számlálta a tyúkszart az autó körül a betonon, és szerintem azon gondolkodott, mit is keresünk mi itt az Isten háta mögött. Én pedig meg tudtam volna fojtani macskástól, tyúkostól az egész lengyel famíliát. 
Hát ennyit a lengyel-magyar barátságról. Az autót nem is nagyon kommentálnám, a színe, évjárata, típusa tényleg kurrencia, az állapota viszont tragikus. Ez jól látható a képeken. Kiderült, hogy hirdetésben szereplő, általunk nézegetett képeken az unoka sokat dolgozhatott. Minden rozsdás lyuk eltüntetve, ahogy kell!
Eladóink nem értették gondterhelt ábrázatunkat, meg voltak róla győződve, hogy visszük az autót, sőt egyenesen csodálkoztak, amikor finoman közöltük a nemleges választ. A helyzethez mérten szerintem úri módon viselkedtünk, sőt még egyesületi szóróanyagot is kaptak. Lássák, kivel van dolguk. Gyors és hűvös elköszönés után hazafelé fordítottuk a kormányt. Innentől fogva minden szakadt Zsiguli mellett meg kellett állni, hátha megtaláljuk a nagy Ő-t.
Egyébként az autó fő érdekessége, hogy az alvázszáma 2106-os, csak a típustábláján szerepel a 21061, és persze a 2103-as motorszám, nem úgy, mint a hazai, 1980 utáni autókon, ahol már az alvázszám is 21061-gyel kezdődött. Ráadásul típustáblája pirossal van írva, ami exportkivitelt jelent.
A hazaút (majdnem) eseménytelen volt, leszámítva azt az aprócska 60 km-es kerülőt, mely az én (leány)kérésemre irányult. A főútról letérvén, gyönyörű hegyi falvak között vezetett kacskaringós, erősen kátyús utunk. Közben vészesen fogyott üzemanyagunk, olyannyira, hogy a német csoda már 0 km-re elegendő benzint mutatott Krasznahorka kies erdeiben. De végül jó volt hozzánk, és elgurult a még 20 km-re lévő töltőállomásig.
Megtankolván, a Passat újult erővel szaladt bele az első szlovák traffipaxba. Pontosabban, szaladt volna, ha 50 méterrel a biztos urak előtt nem kérek egy gyors megálljt útitársaimtól, hiányos toalettem rendbe hozására. Az induló lendületünk szerencsére nem volt elegendő a szlovák traffipaxnak, de azért a sebesen húzkodott biztonsági övek látványa megállításra késztették a rend őreit. Szimpatikusak lehettünk, mert büntetlenül távoztunk.
Utolsó etapként egy röpke megállás következett legújabb hódításomnál (addig a fiúkat elküldtem a szomszéd faluba újabb Zsigulit keresni) fél óra intim kimenő formájában. Rögtön meg is kértem a Kedves kezét, mondván: jöjjön velünk Pestre, hozománya már úgyis megvan, egy szétrohadt, karamell színű 2106-os emlékei. De hát ez nem hatotta meg, és az útitársaktól kapott fél óra alatt sem tudott összecsomagolni, hát otthagytuk szegényt, ahogyan a Zsigulit is!
Meleg Norbi az első autójánál azt írta, hogy gyerekkori álma volt egy 1500-ös. Nagyon mély nyomot hagyhatott benne a dupla körlámpás hiánya (a családi Skodában ülve), ugyanis már a harmadik 2103-as autóját vette meg. És hogy a legutóbbi 1974-es okozta meglepetést tovább fokozza, most egy 1973-assal gyarapította a saját, de talán nyugodtan mondhatom, hogy Magyarország Zsiguli gyűjteményét. A Csehországból behozott autóról a következőket írta:
“Pár napja reggel találtam egy aukciót, amin volt azonnali vételi lehetőség is, 18000 koronáért volt fönn egy zöld 1500-ös, és ami föltűnt, hogy a kis indexképen a hátulról fényképezett autón fehérnek tűnt a felirat. Mondom nem lehet, hogy egy 73-as… rákattintottam, és az volt, azonnal megvettem, és némi levelezés után mentem is a gépért. Innen 200 km-re volt, Brünnben, első tulajdonostól, minden eleme gyárinak tűnik, vagy ha cserélték akkor az illesztéseket teljesen gyárira csinálták, igaz ez se fogja megmenteni a sárvédőket, küszöböket.
Valószínűleg 109e km van benne, a szőnyegek, kapcsolók, belső túl jó a 209-hez. A legelsők között fizettek be rá 74 áprilisban, és csak azért kellett rá egy hónapot várniuk, hogy ilyen sötétzöldet kapjanak. Lehet ez a kulcsa a rejtélynek, hogy miért telt el kb. egy év a gyári szám alapján vélelmezhető 1973 május-júniusi gyártástól a 74 májusi átadásig. Valaki egy kis pluszpénzért intézett egy tesztautót, vagy ilyesmit tudok elképzelni. De ez valószínűleg rejtély marad.”
A következő találkozók, kiállítások képeit tettem fel a Képgalériába (az albumok Vajtu Zsolt, Baranyi Lajos és az általam készített képekből készültek):
IX. KGST Party Nyiregyháza
X. Országos Lada találkozó Gárdony
Börgöndi Repülőnap
I. Bakony túra
XVII. Nemzetközi Veterán Találkozó Pécs
Annek érdekében, hogy a rendezvényekről több információt kapjunk, a rendezvény hangulatát jobban átérezzük megkértem Hajdók Tibort, Meleg Norbit és Oláh Józsit, hogy ha van kedvük, akkor készítsenek egy kis összefoglalót élményeikről. Amint elkészülnek ezeket is közzé tesszük. Egyben kérek mindenkit, hogy nyugodtan írjátok meg élményeiteket (pl. Fórizs Zoli a Bakony túráról), mi pedig közzé tesszük. Valamint küldjetek nekem képeket, amit szeretnétek elhelyezni az adott esemény albumában (a képek ékezetes karaktereket ne tartalmazzanak, és ha lehetséges 1024-es felbontásúak legyenek)! Igény esetén FTP felületet is tudok biztosítani a képek egyszerűbb feltöltése érdekében!
Még egy hír: az Oldtimer & Youngtimer szerkesztősége megkeresett, hogy szeretnének egy 2109-est fényképezésre. A Komlósi Karcsi, és a Molnár Csaba autója jöhettek szóba, de mivel mindenképpen 2109-esre volt szükségük, ezért a Molnár Csabát választották. Így tehát hamarosan újabb egyesületi tagunk kerül az újságba!
Robert Stein egyesületünkbe történő belépése után kis túlzással, de mindenképpen nagy büszkeséggel jelenthetjük ki, hogy egyesületünk nemzetközi Zsiguli klubbá lépet elő! Robert egy 1977-es 2103-mal gazdagítja az oldalt. Jövőre valószínűleg élőben is megnézhetjük valamelyik találkozónkon.
Az igazat megvallva, Norbival mi már láttuk az autót élőben, a zsiguli-buzi hagyományoknak megfelelően, akkor amikor épp ráértünk, éjfélkor töltöttünk el egy órát a Keleti Tengerhez közeli kisváros egyik ódon épületének garázsában, és inspektáltuk az autót. Néhány apróbb, de szembetűnő alkatrész még nem típus azonos rajta, de igyekszünk segíteni, hogy minden rákerüljön, aminek kell.
Raffai Béla az 1980-as 2103-asáról küldött képeket, amely nemrégiben veterán minősítést kapott. Nekem nagyon tetszik ritka zöld színe, és gyönyörű belseje miatt. Ezt az autót nézve megint eszembe jutott, hogy csináljunk típusonkénti fényképezéseket különböző színű autókból. Gyönyörű naptárakat, posztereket lehetne készíteni ilyen csoportképekből!
Baranyi Lajos 1980-as, FIVA minősített bézs 2101-ese került vissza az oldalra, mely Gárdonyban a legszebb veterán jármű díjat kapta.
Lajos nemrégiben FIVA minősítést kapott az 1974-es 2101-esére is, mely a korai évjáratokra jellemző zöld színre lett fényezve. Élőben láttam az autót, nyugodtam állíthatom, megint a gyárinál szebb autó született! Amint Lajos küld képeket, felteszem ezt az autót is.
Vajtu Zsolt Szolnokon megmutatta autójának másik arcát is. Feltettem a közel gyári állapotra visszaállított 21013-as képeit a galériájába. Ez az állapot csak egy rövid ideig tartott, egyelőre Zsolt autójának korabeli kiegészítőkkel felszerelt arcát kedveli…
Gógh Roland egy nagyon szép 1987-es 21013-mal csatlakozott az Egyesületünkhöz. Képek alapján az autó tökéletes állapotunka tűnik, egyedül a 2101-es lökhárítók miatt tettem a Retro oldalra.
Csiki Péter új képek küldött a felújított 2101-eséről.
Koncz Pétert eddig a piros 2107-éről ismerhettük. Most egy 1995-ös 21061-es képeit küldte el, amelyet a fiának készítettek.
Feltettem legújabb (és a leghosszadalmasabb ideig tartó) szerzeményem képeit az oldalamra. Az autó megszerzése két évembe telt, míg a tulajdonost rá tudtam beszélni az eladásra. Egy 1971. augusztusi (Marci szóhasználata szerint) púderkék 2101-esről van szó, így az egyik legrégebbi még forgalomban lévő darab, alvázszáma alapján pedig az egyik legkorábbi gyártású ismert darab az országban.
Összegyűlt néhány észrevétel, javaslat, változtatási igény az Egyesület működésével kapcsolatban. Erről született egy dokumentum, aminek megvitatása a zárt egyesületi fórumban történik. Kérek szépen minden egyesületi tagot, hogy olvassa el a
fórum témát, és írja le a véleményét!
A témában megvitatott eredményeket egy, még idén megtartandó évzáró Közgyűlésen szeretnénk véglegesíteni.
Kérlek csatlakozzatok minél többen a témához!
Ui.: Azon Egyesületi tagok, akik még mindig nem látják a zárt fórumot, kérem küldjék el nekem a fórumos felhasználó nevüket!
Komlósi Karcsi és Meleg Norbi küldött új képeket a 1500-ösükről. Nagyon mutatós autók, jó képeket lehetne csinálni róluk egy közös fényképezésen! Szervezhetnénk majd típusonkénti fényképezéseket, amin különböző színű, azonos típusú autókról csinálnánk közös képeket (amikből pl. naptárt gyártathatnánk).
Olaszország nem csak a Zsiguli/Lada eredeteként ismert Fiat 124-es hazája, hanem egy Pinball (Flipper) gyár őshazája is.
A Zaccaria céget (1974-1987) három testvér alapította (Mario, Franco és Natale) Calderara di Reno székhellyel (Bologna).
Az egyik klasszikus flipper gépe, a Locomotion (1981) amerikai stílusra épült. A játék felépítése és stílusjegyei az amerikai Jupiter gőzmozdonyt mintázta meg, mely 1886-ban épült (1979-ben épült egy replika), s talán a világ leghíresebb és legdíszesebb gőzmozdonya.
Gyermekkoromban sikerült hozzájutnom egy Locomotion Flipperhez, azonban elektronikája elromlott, javításában nem gondolkodtam, így alkatrészként, több dobozba került. Az évek múlásával tovább erősödött bennem, hogy ismét szeretnék egy Locomotion Flippert. Egy söröző alaksorában, raktárként működő helyiség legmélyebb sarkában pihent több évtizeden át a Locomotion Flipper, míg egy aukciós oldalon megleltem.
Petrik László (a Zaccari Pinball hazai megmentője) keze munkájának jóvoltából teljesen felújításra került (ezúton is köszönet érte). A Flipper teljesen üzemképes, 10Ft-os érme, valamint a Start nyomógomb megnyomását követően visszarepít a gyermekkoromba. Éppen, a Flipper harmincadik életévére sikerült a gépet a csipkerózsika álmából feléleszteni. Csodás élmény a géppel játszani, mely a lakásomban, a szobámat díszíti, s igazi veterán is, hiszen több, mint harminc éves a Flipper.
Zaccaria Locomotion Flipper hangja: http://veteranzsiguli.hu/wp/wp-content/uploads/2011/10/Locomotion_-_Classic_Pinball.mp3
A Zaccaria Pinball hazai oldala: http://www.zaccaria-pinball.hu
Zaccaria Flipper Múzeum: http://www.freeweb.hu/hentes2/pinball/talalkozok/2008_09_13_ty/thumb.html
