A Zsiguli autórádió – avagy egy olasz Autovox rádió különböző „megtestesülései

Sokan úgy tudjuk, a szovjet A370-es rádió ami nálunk főleg Moszkvics rádióként ismert, de a narancs Lada könyv szerint is a gyári ajánlás a Zsigulikba, a Videoton RD-3602/3603/3613/3614 és családjának gyenge szovjet másolatai (mely egyébként a másik a gyári ajánlás). Ahogy Bognár Csaba rádiógyűjtő segítségével az alábbiakban megtudjuk, gyengének éppen gyenge másolat, de bizony a mi büszkeségünk sem mindenben megalapozott amikor a saját innovációnkra hivatkozunk.

 Az Autovox olasz cég, autórádiókat gyártott Rómában, nagyon szép és elegáns formatervekkel. Létrehozott 1969-71 között egy készüléket, mely kis méretével tűnt ki az akkori autórádió palettán.

Neve „Piper” volt. E-kis készülék az ízléses formaterve mellett, hatalmas praktikummal rendelkezett, beépíthető volt olyan Fiat vagy egyéb márkákba melyekben nem volt gyárilag hely kialakítva autórádiónak. (Később a Videotonnál ugyanezzel reklámozták a saját modelljüket.)Amikor a VAZ gyártósorai beindultak Toljattiban, gondot jelentett az autórádió. Mi kerüljön bele? Az AZLK Moszkvában a Moszkvics 412-be, mivel versenyben akart maradni a Zsigulival, az újabb, második szériába, hű szövetségese a Muromszkíj  Radiozávod termékét, a „Piper” egy erősen oroszos változatát szerelte, az A370-et. Annyit elmondhatok, hogy a méret stimmelt, és kezelő szervei hasonlóan voltak elrendezve.

Nos, várható volt, hogy a Zsiguliba is ez a típus kerül beépítésre, de színvonalat akartak egy színvonalas autóba. A szláv Herkules autórádiói – a Muromszkíj rádiógyár, névadója Ilja Muromec, a mű-szláv mitológia egy félistene, legközelebb a görögök Herkuleséhez áll, ahogy Lada Aphrodité szláv változata- tehát a szláv Herkules autórádióinak jellemző tulajdonsága volt a borzalmas műanyagok felhasználása. Ezen anyagok gyorsan vetemedtek, a tárgyalt típus előlapja eldeformálódott, majd kristályosodott, mindezek után a penészhez hasonló színt vett fel. A műanyag térfogatcsökkenése a rendkívül ötletgazdag kis fém előlapi díszítő elemet összenyomta, mely nem ritkán puskaként lőtte ki a tekerőgombokat. Ez semmiképpen nem felelt meg a nyugatra is exportálni kívánt Zsiguliba. Így került a képbe a Videoton, ahol a Piper mintájára egy kifinomultabb autórádiót terveztek. Hogy egyszerűen csak lemásolták, ellopták az olaszok ötletét, vagy licencet is vásároltak, nem tudni, de így született meg az RD 3603, azaz a „Zsiguli autórádió”. Érdemes itt megjegyezni, hogy az olaszok is szépen merítettek ihletet a Philips Paladin autórádió sorozatából.

A magyar rádió kinézetében sokkal közelebb állt a Piperhez. Igaz kicsit sárga, kicsit savanyúbb, de a miénk! Nyomógomb megoldása az orosz mintát követi az Autovoxéval ellentétben, ami billenős volt.  Ők már csöves készülékeiken is ezt a hullámváltó rendszert alkalmazták, az orosszal ellentétben, teljesen más mechanizmussal, ott ha egyik gombot benyomjuk a másik automatikusan felold.

A Videoton több hullámsávosra készítette a két gombosokat, és a gombokkal variálni lehet. Szemből nézve bal gomb AFC, vagyis automatikus frekvencia kontroll, ez véd az adók elhangolódása ellen, nem halkul, vagy zajosodik az adó, mert az automatika után állít. Ha jobb oldali gomb benyomva bal oldali kiengedve, akkor az a rövid hullám, ha mindkettő kiengedve: középhullám, ha bal ki, jobb be, akkor URH, vagyis FM, ha mind a kettő gomb benyomva, akkor URH AFC-vel. A Videotont dicséri, hogy ilyen fejlettségi szint soha nem volt a Piperben sem.

A Videoton későbbiekben több variánst is kifejlesztett, számítva mind a hazai, mind egyéb piacokra. Így lett a kétüteműekhez 6V-os kivitel is. A gyár, illeszkedvén a Wartburg és a Trabant műszerfalához, tiszta feketében is kínált változatokat.

De készült egy nyomógombos kivitel, mely benyomott gombbal rövidhullámot, nyugalmi helyzetben középhullámot vett. Később a színösszeállítás már nem volt a tápfeszültség függvénye. Ilyen-olyan előlappal is készültek.

Egy rendkívül érdekes, a világon egyedülálló, igazi, a KGST kontraszelekciót jól jellemző gyöngyszemről, a hálózati-asztali kivitelről lesz még itt szó. A kivitel létrejöttének oka tipikus. A belső piacra a szovjetek döntése értelmében végül nem szereltek a Zsigulikba rádiót, nyugaton pedig az ottani importőrök nagyobb, sokkal több szolgáltatással bíró rádiókat szereltek a műszerfal alá függesztve azokat, konzolokon. Így a Videoton eléggé magára maradt az új modellel, aminek ráadásul elég drágára sikeredett az ára, így nem fogyott, még itthon sem. Hát akkor csináljunk belőle asztali rádiót, talán úgy jobban fog fogyni! Ennek neve, ha már majdnem olasz, miért is ne legyen mindjárt Nápoly.

Ebből készült egy hullámváltógombos, Nápoly néven, két hullámváltó gombos Nápoly De Luxe, és egy borzalmas Tesla HC12-es lemezgyaluval “gazdagított” kincs, a Verona.

Az RA 2301 névre is hallgató Nápolyt megbontva előtűnik az autórádió

Mindent összevetve a szovjet VAZ a Bakony Művekkel és a Videotonnal megalkotta a szocialista blokk ebben az időszakban minden tekintetben legmodernebb gépkocsiját, melyben a szocialista blokk akkor legmodernebb autórádiója dolgozott.

Csaba jóvoltából jutottam hozzá egy igen különleges, egyedi Nápoly kivitelhez. Ismét visszaadnám neki a szót:

A Nápoly rádiók mind egytől eddig normál fa tapétás pozdorja kávával készültek. De ez a rádió nem. Ez pozdorja alapon dió furnér, és a tetején egy Zsiguli embléma intarzia van. Mindez egy elég rossz technikájú poliészter lakk fedést kapott. Másik példányról egy rádiógyűjtő se tud, és az elég kezdetleges lakkozás miatt közös vélemény alapján egyedileg, kézzel készült készülék lehet. Hogy ki, és miért csináltatott rá Zsiguli intarziát, nem tudjuk, talán elvtársi szuvenírként készülhetett, egy valami biztos, aki készítette, tisztában volt a Zsigulis rokonsággal .

És egy kis nosztalgia a végére