Egy kis élménybeszámoló a decemberi Közgyűlésről…

Rónai Marci készített egy kis élménybeszámolót a 2012. december 8-án megtartott Közgyűlésünkről:

Befejeződni látszott a 2012-es év is, ezért összejöttünk szokásos, már-már tradícióvá váló évzáró közgyűlésünkre. Eme nevezetes eseményünknek Balla András klubtagunk adott otthont, balatonmáriafürdői csodás panziójában.

A tavalyi, Hajdók Tibi féle rendezés emlékeiből merítvén jó hangulatban lezajló baráti összejövetelre számítottunk. Többen már péntek este megérkeztünk. Stílusosan András okker 1200S-e várt minket a parkolóban. Bár a mindig garazsírozott családi autó szemmel láthatólag nem volt hozzászokva a hóeséshez és a mínusz 10 fokos zimankóhoz.

Mi odabent kezdtünk kiolvadni, ebben segítettek a minőségi röviditalok is… Éjszakába nyúló beszélgetésünknek egy jó adag pizza vetett véget, s eltettük magunkat másnapra.

Szombat reggelre bájos kis hóvihar kerekedett az érkező tagság nem kis meglepetésére, de azért mindenki egyben megérkezett. Bátrabb tagjaink asszonynépet is hoztak, hadd lássák mivé fajul az évvége.

A délelőttöt komoly dolgoknak szenteltük: megbeszéltük ez éves eredményeinket, költségvetésünket, jövőbéli terveinket. Ezenközben egyedül Hajdók Mester csalt mosolyokat (néha hangos nyerítéseket) az addig komolyan koncentráló arcokra, de volt olyan pillanat, amikor a péntek esti viszontagságok miatt kicsit megpihent…

Közben körbejárt az egyesület közös Toljatti Almanachja, a gyár 30. évfordulójára kiadott könyv is.  Rám is hatással volt a viccelődés, mert az egyik gyártósori fényképen, a motorszerelde kellős közepén nagytudású tanítómesterünket véltem felfedezni, s a hasonlatosság oly mértékben kísérteties volt, hogy újdonsült felfedezésemet mindenkivel meg kellett osszam, s ez csoportos fuldokló röhögésbe torkollt.

Ezután diavetítés következett tagjaink felújításairól, munkásságáról, ami pár óra elteltével átcsapott hirdetésnézegetésbe különféle nemzetiségű hirdetési oldalakon.

A jó hangulatban lezajló, s minden korábbi feszültséget mellőző közgyűlés után András borkóstolóval egybekötött vacsorára invitált minket saját családi pincéjükben. Ezt követően a borkóstolás került az előtérbe. Sorban jártuk végig a hordókat poharainkkal, a neves borász pedig mindegyik tételről részletes előadást tartott. Az 5-6. hordóhoz közeledve már mindenki alkoholban oldódott. Vaskovits és Vajtu kollégáknak már körbeért volna a szájuk, ha nincs közben még a két fülük is /Nahát, nahát Marci barátunk hova siet ennyire, hogy még a házigazda előadását sem várja meg…?/

Még Komlósi Karcsi is borozgatott, pedig ő nem szokott. Egyedül Raffai kolléga vállalta magára a józanságot, nem élve a helyzet adta lehetőséggel. Nem lehet tudni, hová fajul az italozás, ha András nem szólít minket vályúhoz, akarom mondani szépen terített asztalhoz, ahol a vadpörkölt győzedelmeskedett az alkoholszint felett. Mindenki fogyasztott bőséggel befogadóképessége szerint, tehát Tiborunk háromszor annyit, mint mondjuk én… Fogyasztását egy gyönyörűséges tortával kompenzálta, amit kedves neje születésnapjára szánt meglepetésül. Szép gesztus volt tőle, mely gyorsan eltűnt a Zsigulis társadalom feneketlen gyomrában.

Miután senki nem maradt éhen és szomjan, következhetett az est fénypontja, a helyi retro diszkó, ahol házigazdánk foglalt nekünk asztalt és táncparkettet. Attila már nyáron feltérképezte az e hely adta kiváló lehetőségeket, így nem bíztunk semmit a véletlenre

Bevonult a díszes társaság egyen veteránzsigulis pólóban, ami látható meghökkenést okozott a mulatozó közönség számára. Szétszóródott bent a hordányi zsigulis, de az UV fényben lilán világító fehér póló jól behatárolhatóvá tett mindannyiunkat még a jótékony félhomályban is.

Mindenki a maga módján élvezte az estélyt, Vajtu, Raffai és Bóna kolléga csak az asztalnál ülve figyelte a történteket, de voltak, akik közelebbről „érezték a ritmust”. Elnökünk, Titkárunk, s jómagam belevetettük magunkat az est sűrűjébe. Még Komlósi Karcsinak is felcsillant a szeme a 70-es, 80-as évek slágereit hallván. Tompa Gabi is letagadhatott volna komolyságából vagy 20 évet, néha olyan arckifejezéseket öltött magára.

Az est hangulata akkor hágott a tetőfokára, amikor két igen lezseren öltözött hölgyemény pattant fel a pultra és szovjet tornászlányokat megszégyenítő mozdulatokat mutattak be. Ezt a látványt még Bóna Mester sem bírta ülve. Felpattant kényelmes foteléből és fényképezőt ragadott a látottak megörökítésére.

 Imigyen szórakoztunk önfeledten hajnalig, még a nevünket is bemondták a hangosba köszöntés gyanánt. Több részletben szállingóztunk haza szállásunkra, hogy mindenki már jól megszokott hálótársával térjen nyugovóra. Én pl. Karburátorguru Bálint kollégával osztoztam egy szobán.

Reggel még megettük a kiadós svédasztalos reggelinket, s lassan útnak indultunk hazafelé immáron második jól sikerült veteránzsigulis évzáró közgyűlésünkről. Köszönet érte szállásadónknak és a szervezőknek!

Zsigulátor bácsi

További képek tekinthetők meg a Galériánkban.