3. rész
Vasárnap reggel aztán már teljesen máshogy láttuk a lehetőségeket. Sajnos az előző nap sértődöttsége csak növekedett bennem, így a visszaúttal, ottléttel és késő esti indulással járó hercehurca helyett úgy döntöttem, induljunk északnak, és irány Jesolo!!! Legfeljebb egy napot megint kocsiban alszunk, ha a szálláshelyen nem tudunk plusz egy napot kérni. Úgyhogy felkerekedtünk és irányba álltunk!!!
Velencéig haladtunk konvojban (nagy szavak, két autóval…), ahol aztán elváltak útjaink, két barátom a Volvóval hazaindult, hölgy ismerősöm és kislánya pedig csatlakozott hozzánk. Kora délután értünk Jesoloba, ahol aztán elég körülményesen sikerült a szállásunkat megtalálni.
Mivel nem voltam kiművelt a nyaralóhelyszínek utcaneveinek és utca-hierarchiáinak dzsungelében, így sokára derült ki számomra, hogy ne utcát keressek, hanem tengerparti lehajtót (vagy kivezető utcácskát)… De aztán nagy nehezen meglett, ahogy a szálláshely is. Itt viszont újabb meglepetés ért, mivelhogy egy szimpla többapartmanos házikóval találtam magam szemben – semmi recepció, zárt ajtók, sehol senki… Na most mi legyen??? Elkeseredésemben már a telefonálást vizionáltam magam előtt, megpróbálkozva egy olasznak elmagyarázni angolul, hogy ki vagyok és mit akarok, amikor az ajtón levő papírt figyelmesebben végigolvasva végülis kibogoztam, hogy melyik szállodát kell megkeresnem, ahova ez a házikó tartozik. De persze semmi cím!!! Hát jó, majd kérdezősködünk. De lássunk csodát (és nálam ez igen nagy szó!!!), ahogy visszaértem a fő utcára, egyből szemem elé tárult a szálloda bejárata! Akkor minden rendben!!! Örültem ennek a szerencsének, és mostmár magabiztosan indultam meg a vélt recepció felé. Szépen leparkoltunk a kertes parkolóban, és irány előre!
És lássunk újra csodát, tudtak adni szállást egy éjszakával előbbre is. Így viszont nem az apartmanházba kaptunk helyet, hanem a szálloda egyik saját különálló kis apartmanházában, bent, a szálloda területén. Úgyhogy az apartmanból a szálloda recepcióján keresztül egyből a szálloda saját, elkerített kis partrészére érkezhettünk, onnan meg már ki a fövenyre!!! Csodálatos volt, és szerencsére még drágának sem mondható. Igaz, az eredetileg lefoglalt egyéjszakás árnak közel másfélszeresét kellett még rátennem, de szerintem megérte! És már délután a hűs tengervízben áztattam hab testemet… Egy valamit azonban nem tudtam, és szerintem soha nem is fogok tudni megszokni; piszkosul sós!!! Nagyon nehezen viseltem, ha a számba került, vagy az arcomra. Úgyhogy minden kijövetel azonnali zuhanyzásba torkollott. De ettől függetlenül nagyon klassz volt. Este pedig a kihagyhatatlan séta, és vacsora az egyik étterem hűs teraszán…
Másnap reggel aztán olyan esemény ébresztett, amit Jesoloban elképzelni sem tudtam volna (nem tudom miért, valahogy nem illett nekem oda). Mégpedig szakadó eső. De aztán hamar elállt, és nyolc óra körül már a teraszon reggeliztünk, a friss levegőn. Sokat nem kellett várni, hogy a hőmérséklet is kellően megemelkedjen, és mehetünk újra a partra. De előtte még néhány fotó a melegtől való bénulásból a friss zápor adta üdítőnek köszönhetően felélénkülő környezetről. (Na persze, Ladával a középpontban…)
Jól állt a kocsinak a környezet! Jól mutatott ezen a terepen…
A nap szenzációját azonban egy szerencsétlen, negatív esemény adta. Több éve hordott és szeretett szemüvegem a tenger habjai közé vetette magát, és sajnos nem került elő többé. (Na jó, ebbe besegített egy alattomosan, sunyin hátulról támadó hullám is, amely lelökte a fejemről…) Még az sem segített, hogy a homokba beleírtam egy üzenetet azzal, hogy aki szemüveget talál, az hova hozza… Láttam, hogy sokan elolvasták, de sajnos más sem talált rá. Bánatomban csak az vigasztalt, hogy hölgy ismerősöm is Lada tulajdonos, így a hazaúton ő fog vezetni. Azért az esti séta során betértünk egy látszerészhez, de sajnos csak két napra tudta volna vállalni szemüveg készítését, nekünk viszont másnap reggel már indulni kellett haza. Azért az esti séta jó hangulatban telt el, vacsora közben még ilyen szépségeket is sikerült megtekintenünk:
A hazaúttal végül már nem volt gond, szinte egyhuzamban csináltuk végig, a sofőrünk nyugodt és kiegyensúlyozott stílusával biztonságban értünk haza. Az autó nagyon szépen teljesített, az út során semmi gondunk nem akadt, ennél jobb már csak az lett volna, ha benzin helyett vízzel is megelégedett volna…
(Oláh József)
