4. nap, Nagykőrös
Kb. két órám jutott arra, hogy összeüssek pár épkézláb mondatot, így a keddi beszámolót is fel tudtam tölteni az oldalra.
Négy órakor Zsolti is kelt, gyorsan összecihelődtünk, a recepción megkaptuk reggeli szeretetcsomagunkat, és már indultunk is a helyszínre, mivel még a végleges helyükre kellett gurítani autóinkat, felállítani a már említett Shell Fuel Save zászlókat, és kipróbálni a technikát. Alighogy végeztünk, már kezdett is a műsor, és Nagykőrös jelenlévő lakosainak száma is gyorsan gyarapodott.
A Fogytán az Oktán nevű játékig, amely a Zsigulik részvételével zajlott, a szokásos napirendi pontok mentén zajlott a műsor – reggeli bejelentkezés, Shock-The-Dóri, hírblokkok, és végül, a fél nyolcas hírblokk után újból mi következtünk. A már jól megszokott módon készítettük elő a játékteret, az aznapi feladatok között kávéfőzés, fúrás, varrás és pingponglabda terelés hajszárítóval volt megtalálható. A kávéfőzés már nem jelenthetett gondot, hiszen sokszor próbált dologról volt szó, a fúrás viszont eddig még nem szerepelt. Egy falapból egy B-betűt kellett úgy körbefúrni, hogy maga a B-betű kiessen a lapból. Ezt végül a közönség soraiból jelentkező ifjú hölgy egy karateütéssel oldotta meg. A varrás most arról szólt, hogy egy feliratot kellett egy pólóanyagra felvarrni. De a leglátványosabb a hajszárítóval való pingponglabda terelés volt, nagy ügyességet és figyelmet igényelt, hogy a tervként kitűzött számú labdát el lehessen juttatni a kijelölt pozícióba.
A fej-fej melletti küzdelem itt most elmaradt, a homokszürke Zsigulihoz tartozó páros nagy fölénnyel nyerte meg a versenyt, jobban gazdálkodtak az üzemanyaggal, és a feladatokat is nagyobb ügyességgel oldotta meg a páros hölgy tagja.
Nekünk nem maradt más, mint a technika szétszerelése és elpakolása, és Zsolt abbéli öröme, hogy azért az ő általa delegált autóval is lehet győzelmet aratni… 
A nap két további szenzációját Lajos vendégei és a paintball-foci jelentette. Lajoshoz egy régi úszótársa érkezett, sok szép emléket elevenítettek meg, olyan gyerekkori élmények kerültek napvilágra, amelyeket már csak a résztvevők emlékezete és néhány fénykép őriz.
Majd a jogi hercehurcák következtében a sokkoló focit felváltó paintball-foci következett, a játékra jelentkező két csapat számára az jelentette a nehézséget, hogy a három műsorvezető folyamatosan célba vette őket a paintball-puskával és irgalmatlanul, megszánás nélküli lőtték őket, ahol érték. Egyik focista sem úszta meg épp bőrrel, bizony szép nagy piros foltok éktelenkedtek a játék végén mindegyikük bőrén – mindez a védőöltözet ellenére! De mindenki jól szórakozott, leginkább talán az igen nagy számban érkezett nézők tömege. A mérkőzésen hősiesen helytálltak a fiúk, és látványos focit bemutatva nagy sikert arattak.
A műsor hátralevő részében már újra a jól megszokott elemek követték egymást, volt még asztali foci, fafoci, győzteseket hirdettek – és végül maradt a nap legjobb pillanatainak felidézése.
Ezután már csak a búcsúzás volt hátra, és a pakolással egybekötött felkészülés az utolsó, maratoni útra, Nyíregyházára.
Az utat a csapat nagyrésze a két autópálya összekötésével tette meg, mi viszont sebességi korlátaink és a kilométerek spórolása végett a 4-es úton haladtunk célunk felé. Debrecenben még megálltunk egy rövid időre, Zsolték telephelyén – lepakoltunk pár relikviát, amit az út során Ladarajongóktól, Zsiguli őrültektől kaptunk – majd folytattuk utunkat Nyíregyházára.
Itt az előző egyeztetésnek megfelelően a KGST Party rendezője, Pócsi Attila fogadott minket, és részvételével, illetve Zsolt párjának csatlakozásával rögtönzött Zsiguli találkozót és felvonulást hoztunk létre. Sajnos az útközben eleredő eső is gondokat okozott, így a két főszereplő járgányt az egyik benzinkútnál alaposan tisztára mostuk, Attila ebben is nagy segítségünkre volt speciális tisztítószerével, amivel könnyedén távolítottuk el az autókról a rájuk rakódott sarat és port.
A benzinkúttól már konvojban haladtunk a sóstói Állatpark felé, én a fehérrel legelöl, mögöttem Zsolti párja, Kata az OT-s ezerhármassal, majd Attila a Rozsdakupac magazinból is ismert vörös 1200s-sel, és végül Zsolt zárta a sort a trélerrel, rajta a homokszürke Zsigulival. Hamar előkerült az Állatpark felelős vezetője, akinek segítségével a két paripát el is helyeztük végső pozíciójukba, jó rálátást biztosítva az épülő üvegstúdióból, de úgy, hogy ne legyünk a közönség útjában sem. A már jól megszokott módon újra összeraktuk, amit össze kell, és mivel más teendőnk nem volt – a stábnak segítséget nyújtani sajnos már nem tudtunk, így végre korán végeztünk, este hatkor már a szállodában voltunk.
Egy rövid autókázás még a plázához, ahol egy könnyed vacsorát ejtettünk meg, majd vissza a szállodához, és egy hetes várakozás után végre sikerült eljutni a wellness adta örömök területére is. Átadtuk magunkat a haboknak, a szaunának és végre gondtalanul, feladatok nélkül élveztük a kényeztetést. Közben még söröztünk is egyet, így abszolút relaxáltak lettünk – a wellnessnek végülis a záróra vetett véget, így este 11-kor kénytelen-kelletlen már én is felvonszoltam magam a szobámba, ahol egy gyors fürdés után szinte kapcsolásra ment ki belőlem minden erő – így homokzsákként dőltem rá az ágyra, és nyomott el az álom.
Befejező rész köv.
A csütörtöki adás főbb részei a Bumeráng weboldalán keresztül újra meghallgathatók.
