1. nap, Veszprém
Reggel kora hajnalban, mintegy vészriadóként kúszott be álmunkba a mobiltelefonok ébresztő muzsikája, de előrelátó tervezésünknek köszönhetően a közel egy órás „szundi”-zás után azért mégiscsak sikerült időben felkelnünk. Az idő rövidsége azonban kellő lökést adott, így 5 óra előtt pár perccel már melegítettük a trélert, és a veszprémi állatkert melletti hotelünktől egy rövid autókázással a műsor helyszínére érkeztünk, majd gyorsan biztonságos parkolási lehetőséget kerestünk magunknak, illetve a trélernek. Egy kis gyaloglás várt még ránk, és utána egyből belevetettük magunkat az előkészületekbe, az előző napon már összepróbált technikát felélesztettük álmából, összeegyeztettük a stratégiát, és kezdődhetett is a műsor. Örömünket csak a zsigerekig ható hideg szél csorbította, konstatáltuk, hogy tavaszias, lenge öltözékünk a nulla fok körüli hőmérsékletben vajmi kevés védelmet nyújt amúgy sem túl kipihent testünknek. De azért tartottuk magunkat. Lelki támaszt az időközben megérkező tagtársak, Raffai Béla a zöld ezeröcsivel, Hajdók Tibi a sárgával, Meleg Norbi a rendőrautóval és Duboviczki Zsolt az ő
kereklámpásával nyújtottak számunkra, majd elindultak, hogy az alkalmas pillanatban a helyszínnél felvonulva, a szirénát is megszólaltatva hívjuk fel a nézők és a műsorvezetők figyelmét a gyönyörű szép Zsigulikra.
Míg a műsor a szokásos menetrendje szerint haladt, mi kiépítettük a játékteret, felkészítettük a gépeket, és röviddel a fél nyolcas hírblokk előtt beindítottuk a motorokat, hogy a játékra már szépen bemelegedve álljanak készen. A vasárnapi felkészülés során az üzemanyagtartályokat megtöltöttük, és a motor járatásával hajszál pontosan illesztettük az üzemanyag mennyiségét a már bekalibrált szinthez.
És elérkezett a várva várt pillanat, a Zsigulik szerephez jutottak, és a műsor egy rövid ideig csak róluk szólt. Megemlítésre került az Egyesület is, az autók oldalán ott virítottak a vadonatúj mágneslapok, rajtuk a weboldalunk címével, illetve az ajtókon az Egyesület logójával. Bochi egy pár szóban rákérdezett a Zsigulisság és Ladásság örültségi szintjére, majd rövid válasszal magyaráztuk, hogy szinte minden oldalról nézve a perverzitás határát súrolja a mi kis „hobbink”.
Majd a játékosok bemutatása és a játék rövid ismertetése következett, miszerint a háztartási gépekkel, jelesül egy kávéfőzővel, egy habverővel és egy varrógéppel sorban kávét kell főzni, 3 db tojásfehérjét kell kemény habbá felverni, majd egy előre anyagra nyomott mintát (Köszi Lali logó) kell körbevarrni úgy, hogy közben a játékosok párjai a Zsigulikban ülve a gázpedál segítségével szabályozzák a töltést, és minderre összesen kb. 9 percnyi üzemanyag áll rendelkezésükre. A csata heroikus küzdelmet hozott, és a két játékos fej-fej mellett haladt a feladatok teljesítésével, az üzemanyag a két autóban is közel hasonló mértékben fogyott. A játékot végül a fehér Zsigulihoz tartozó páros nyerte, de előnyük pusztán a gépeket kezelő hölgy ügyességének köszönhető, varrása sokkal szebbre sikerült, mint ellenfeléé, akinek semmi oka sem volt a szégyenkezésre, hősiesen helytállt még a technika furcsa makacskodásainak ellenére is.
A Zsigulik szereplése a műsorban itt véget ért, ugyan még egyszer-kétszer meg lettek említve, de innentől már új játékokra és témákra összpontosítottak. A műsor végeztével következtek a szétszerelési, összepakolási munkálatok, melyek végeztével mi is útra keltünk az új helyszín felé. Utunk során Székesfehérváron megebédeltünk, és végül du. 6 óra körül érkeztünk Szekszárdra, ahol a már begyakorolt és végigpróbált lépésekkel gyorsan a helyükre varázsoltuk az autókat, a technikát – és elővigyázatosságból a frissen vásárolt ponyvákat is feltettük a fákon és bennük rejlő veszélyektől való megvédés érdekében. Sajnos a megállásunk utáni 5 percben három adag madárürülék landolt a csomagtértetőn, így az éjszakát nem engedhettük, hogy védelem nélkül töltsék. Nota bene, reggel egyetlen zavaró foltot sem találtunk a ponyvákon.
A hétfői adás főbb részei a Bumeráng weboldalán keresztül újra meghallgathatók.
Hajrá Fiúk! Csak így tovább! Eddig hétfőn jutottam a rádióhoz zsiguli-időben, de az nagyon élvezetes volt. Hiába, a Zsiguli még a rádión keresztül is képes hatni az érzelmekre… )
Várom a további beszámolókat!