És hogy ez a kettő hogy is jön össze? Hát Zsigulik a Bumerángban!!!
És elkezdődött… Túl az első nap izgalmain, egy rövidke összefoglalóban írom le az eddig történteket.
Vasárnap délre beszéltük meg Vaskovits Zsoltival, hogy autómat és engem felvesz, és a tréler segítségével jutunk le a show első állomására, Veszprémbe. Dél körül meg is érkezett, majd a trélerről leállt egy gyönyörű homokszürke 1975-ös ezerkecskével, helyet adva féltett kincsemnek, persze előbb is egyeztethettük volna a technikai részleteket, gyakorlatilag kényszerből fogadtam el a számomra kedvezőbb helyzetet, mivel a vontatás elektronikája már össze volt lőve a szürke Zsigulival, így nem erősködtem azon, hogy óvjuk a szép diagonál gumikat, és inkább az én kopott téli gumijaim viseljék az út megpróbáltatásait. A technikai kérdés egyébként egy zseniális ötlet, és a végtelen egyszerűség jegyében született meg, a tréler vontatócsatlakozójára rákötött hátsó lámpák a Zsigulin a trélerrel szinkronban világítottak, így nemcsak szabályos, de egy szemet gyönyörködtető megoldással teljesítettük a szerelvényre vonatkozó előírásokat.
Utunk minden gond nélkül telt, nem várt meglepetést jelentett Hajdók Tibi bejelentkezése Székesfehérváron, ahol egy rövid pihenőt tartottunk.
Tibi átvezetett minket a városon, majd a 8-as útnál elköszöntünk, és mi folytattuk utunkat. Veszprém belvárosába érve eltéveszthetetlen helyen találtunk rá a már épülő üvegstúdióra, és rövid egyeztetés után már álltunk is be kitervelt pozíciónkba autóinkkal. Itt aztán komoly feladatok, próbák és tesztelések sora várt ránk, mire sikerült a másnapi játék kellékeit, felszereléseit és technikáját összeállítani, beüzemelni. Amit még mi sem tudtunk, csak nagyjából, hogy milyen játékban is fognak járgányok részt venni, hamar világossá vált, így már ennek tudatában, és a rádió műszaki vezetőjének irányítása mellett kötöttük rá az akksikra az invertereket, illesztettük be a visszacsatoló relét a gyújtás áramköreibe, és kötöttük rá az egyedi üzemanyagtároló üvegcsöveket az AC pumpára. Mindennek az volt a lényege, hogy az autók generátorként funkcionálva áramot szolgáltassanak a játékosoknak a feladat elvégzéséhez. A cél – ahogy azt mi az ismereteink tudatában kigondoltuk -, hogy a megadott mennyiségű üzemanyag felhasználásával háztartási gépeket kell meghatározott célból működtetni.
A tesztüzem – kisebb bökkenőktől eltekintve, és Raffai Béla tagtársunk heroikus önfeláldozásával és segítségével – sikeresen végződött, este kilenc felé, mikor már a rádió stábja is végzett szinte a teljes összeszerelési, vizuál- és audiotechnikai feladattal. Így szépen elköszöntünk, éjjeli vagyonvédelmis kollégákra bíztuk szemünk fényeit, és a szálloda felé vettük az irányt.
Lepakolás után egy könnyű vacsora mellett döntöttünk, és ekkor ért a nap első attrakciója, fő élménye, az étterembe belépve az első asztalnál szembetalálkoztunk a show sztárjaival, Bochkor Gáborral, Voga Jánossal és még a stáb néhány tagjával. Természetesen üdvözöltük őket, amit a legtermészetesebb módon viszonoztak, majd asztalt választottunk, ahol nagyon finom, de könnyű vacsorával koronáztuk meg a napot. Éppen hogy nekiláttunk volna az étkezésnek, amikor Bochiék elköszöntek, jó éjszakát kívántunk mi is nekik, és ezzel az élménnyel gazdagodva, jóllakottan tértünk vissza szobánkba, ahol hamar elnyomott minket az álom.
Folyt. köv.
