Láttatok már Tojlatti emblémás Zsigulit?

A héten adtunk hírt Tompa Gábor új autójáról, megszerzésének kalandos körülményeiről, ahol említettük, hogy a Veterán Zsiguli Egyesület Észak-Németországi Kihelyezett Szekciójának tagjai Robert és Thomas adták nekünk a biztosítékot a litván eladóval kapcsolatban. Most megmutatjuk mit is vettek attól a bizonyos balti eladótól. Persze egy Zsigulit, persze romosat. De micsoda különleges romot! Át is adom a szót Robertnek, mesélje el ő a sztorit:

Gyönyörű magyarországi utunk után, ahol számunkra is váratlanul megvásároltuk Attilától a 2103-ast, Thomas és én továbbra is rajta tartottuk szemünket a Zsiguli piacon. Boldogok voltunk és vagyunk a 2103-asainkkal, de bennünket is megfertőzött a Zsiguli láz… talán jobban is mint gondoltuk. Ahogy a napok múltak elmentünk megnézni egy 2102-est, aztán egy 2101-est, majd egy újabb 2102-est. Szép autók, de valahogy nem éreztük bennük a “varázslatot”. Aztán egy este Thomas emailt kapott Litvániából. Nyilvánvalóan egy spam (keretlen reklám levél) volt, de láttuk benne az “auto” és “automobile” szavakat, és rákattintottunk a linkre. (Figyelem, ezt otthon senki se tegye meg, a kéretlen levelek továbbra is veszélyesek, 100-ból 99 esetben károsak, és nem találtok gyémántot, mint ahogy Thomas tette!) Mindegy is, Thomas megtalálta az 1970-es 2101-est. A nagy M jelet viselő gyorsétteremben kávéztunk éppen amikor megmutatta az autót.

-1970? – mondtam Thomasnak – …komolyan gondolod? És mindentől eltekintve, az autó Litvániában van…Magyarország rendben van, de Litvánia? Ébresztő, Thomas! De Thomas nem bírt leszakadni az autóról, szóval jött aminek jönnie kellett. Thomas felvette a kapcsolatot a tulajdonossal. A tulaj küldött további információkat és képeket. Thomas beszélt Norberttel, és Norbert be volt zsongva. És dolgok egyre jobbak és jobbak lettek. Néhány nap múlva már folyamatos kapcsolatban voltunk a tulajdonossal, és már a szállítási lehetőségekről beszélgettünk. Közben továbbra is kapcsolatban maradtunk egyesületi tagokkal, (különösen Norberttel, Attilával és Gáborral) akik önzetlenül segítettek. Köszönjük ezúton is.Ezek után jött a probléma. Hogy bonyolítsuk el az üzletet, hogy ne kockáztassunk? Mint kiderült, ez nem lehetséges, így úgy döntöttünk, hogy felesben viseljük. Átutaltuk a szállítási költséget az eladónak előre, és szorítottunk, hogy minden rendben menjen. Továbbra is kapcsolatban maradtunk a litvánnal, és jó érzéseink voltak. És ekkor kezdtek a problémák gyülekezni. A szállító cég a tréler defektje miatt nem tudta felvenni az autót, a másik cég a megállapodottnál drágábban akarta csak elvinni… és így tovább. Ekkora a lelkesedés végleg elpárologott. Napokig gombóc volt a gyomromban. És hirtelen telefont kaptunk: Az autó úton van Németország felé, és holnap este érkezik! Igeeeeen!!! Minden rendben lesz.

És úgy is volt, este két litván (a sofőrök, sajnos nem a tulaj), megérkeztek egy Mercedes Sprinterrel amihez tréler is volt kötve, rajta egy vadonatúj VW T5 és egy vadonatúj VW Caddy és… egy teljesen rohadt 41 éves Zsiguli. A sofőrök meglehetősen zavarodottan néztek amikor rámutattunk a 2101-esre, igen az a miénk, a régi Zsiguli.Még 10 perc és az ékkő már a birtokunkban is volt. Sajnos az akku le volt merülve, és valami hibás a sebváltóban, úgyhogy tolni kényszerültünk a garázsig. (Még egy tanács: soha ne vásárolj olyan garázst ami előtt emelkedő van!) De valahogy csak betoltuk öreg barátunkat új alvóhelyére.

Boldogok voltunk, mint az óvódások, miután elküldtünk pár képet Attilának és Norbertnek és már tudtuk, nem valamiféle hamisítványt vettünk.

Az egyetlen dolog, amiről a mai napig fogalmunk sincs, hogy vajon Thomas miért kapta a reklámlevelet Litvániából. De már kit érdekel!?

Hát eddig a történet, az 1970-es Zsiguli megszerzéséről, ami rendkívül különleges darab, még 1970 augusztusában készült kézi összeszereléssel, hiszen csak szeptember 9-én indult meg a szalagon a gyártás, alvázszáma 12694, jó pár alkatrész származik a Fiatból vagy Polski Fiatból, és az orrán meglepően jó állapotban ott van a cirill Toljatti feliratos embléma. Azt hiszem egyesületünk ismét egy különleges darabbal gazdagodott, Robert és Thomas a felújítását tervezik, és ha elkészül ígéretünk van rá, hogy el is hozzák megmutatni. (További képekért, és részletekért az autóról, kattintsatok Robert Stein vagy Thomas Dorn oldalára)

________________________________________________________________

Earlier this week we published the news about Tompa Gábor’s new car, the adventures around acquiring it and that the members of Veteran Zsiguli Club’s North German Section Thomas and Robert provided the assurance about the Lithuanian seller. Now we shall show you what they bought from that Baltic seller. A Zsiguli, of course and a wreck one of course. But a very special wreck indeed. I hand over from here to Robert, to tell the story:

After our marvelous tour through Hungary and the very spontaneous buying of the 2103 from Attila, Thomas and I kept an eye on the Zsiguli/Lada market. We were and we are very happy with our 2103′s but we were also infected by the Zsiguli fever….maybe more then we knew. So the days went by and we saw once a 2102, then a 2101 and again a 2102. Nice cars, but none with a “magical moment”. Then, one evening, Thomas received an email from Lithuania. Obviously it was a spam-mail, but he saw the the word “auto” or “automobile” and he clicked on the link. (Don’t do this at home, spam-mails are still dangerous and in 99 from 100 cases, you will find no diamond like Thomas did!. )

So whatever, Thomas found the 2101 from 1970. He showed me this car while drinking a coffee in the fast food restaurant with the big M.

“1970???” I said to Thomas, “…are you serious? And besides, the car is in Lithuania…well, Hungary is OK, but Lithuania??? Wake up Thomas!” But Thomas could not be dissuaded from the car. So it came as it have to come. Thomas contacted the owner…and the owner sent more information and more pictures. Thomas contacted Norbert and Norbert was blown away. And the things were getting better and better. After a few days, Thomas and I were in close contact with the owner, so close that we even talked about the possibilities of the transport. At the same time, we were also in close contact with Veteranzsiguli-members (especially Norbert, Attila and Gábor) who helped us selflessly. Thank you very much for this, again!!!

But then came the problem: how to arrange the deal, without any risk to loose money. In fact, it was not possible…so we decided to bear both the risk, each of us a half. We transferred the cost of the transport in advance to the seller and crossed fingers that everything will be fine. We were still in a close contact with the Lithuanian and had a good feeling. But then problems mounted. The transport company could not pick up the 2101 as planned (because of a defect on the trailer)…another transport company wanted to have even more money then agreed…and so on. At this time, our enthusiasm was over. I got stomach ache for a few days. And then suddenly a phone call: “The car is on the way to Germany and it will be delivered tomorrow evening” Yeeessssss!!!!! Everything will be alright. )

And it was true….in the evening two Lithuanian (only the drivers, unfortunately not the owner) came with a Mercedes Sprinter and a trailer, on it one brand new VW T5, one brand new VW Caddy….and a totally rotten, 41 years old Zsiguli on it. The drivers looked confused, when we pointed to the 2101, yes – the old 2101 at the back of the trailer.

It took only 10 minutes, then the jewel was in our possession. Unfortunately the battery was down and the something in the gearbox is defective…so we were forced to push the 2101 to the garage. (Next tip: never buy a garage with a hill in front of it ) But somehow we managed to push our old friend into his “sleeping place”.

We were happy as little kids and after sending Norbert and Attila the first pictures, we knew that we had not purchased a fake.

The only thing we don’t know till today is, why did Thomas get such an spam-mail from Lithuania??? But this does not really interest us anymore

So this is the story about obtaining the 1970 Zsiguli, which is particularly interesting piece as it was assembled in August 1970 by hand, as the assembly lines were only started at 9^th September. The VIN is 12694, a number of parts are from Fiats and Polskis and on the front we can find in surprisingly good state the emblem with the Cyrillic Toljatti text in it. I think our club again became richer with a very special piece. Robert and Thomas are planning to restore it and we were promised that if it is done they will bring it to us to show it. (For more pictures and details about the car please click on the page of Robert Stein or Thomas Dorn)