Leírás
Egy ugyanilyen autó indított el a Zsigulizás lejtőjén 2010 decemberében. Teljesen véletlenül, alighanem életembe először kattintottam a Ladákra a hasznaltauto.hu keresőjén. Ott egy olyan 1979-
es zöld Ladát találtam, amely gyermekkorom családi autója volt. 350 ezer forintért árulták Berettyóújfaluban meglehetősen jó állapotban. Amikor otthon bejelentettem, hogy én ezt megvenném, nagy felháborodás fogadta az ötletet. Ez hetekre visszavetette a projectet, de végül elhatároztam magam; én ezt megveszem.
Felhívtam hát a tulajdonost, aki elmondta, hogy hónapok óta árulja az autót, de komoly érdeklődője még nem volt. Ugyan másnapra ígérte valaki Nagykanizsáról, hogy megnézi, de egy lyukas garast nem adott volna érte, hogy elmegy az ország másik végébe. Így abban maradtunk, hogy küld képeket és eldöntöm, hogy megveszem-
e. A képeket megkaptam és úgy döntöttem megveszem. A számításomba akkor csúszott némi hiba, amikor kiderült, az autó elkelt.
A gondolat azóta sem hagyott nyugodni, hogy szerezzek egy ilyen autót.
A remények 2012 októberében éledtek újra, amikor feltűnt egy kinézetre teljesen azonos, ám a berettyóújfaluinál sokkal rosszabb állapotban lévő autó Bonyhádon. Attila vállalta a megtekintést, és tudósított az autó állapotáról. Hosszasan sorolta a problémákat, de a rossz hírek sem tudtak eltántorítani. Minden hibát elhomályosított az a tény, hogy az autót ugyanazon a napon vettek át Csepelen mint a miénket apánk 1979. május 31-
én. Az PN 63-
99, ez meg PN 64-
41 volt. Nem egy matyó hímzés, de „színre-
szagra" gyerekkorunk autója…
Galéria
