Nálam is a szokásos módon kezdődött a Ladázás. Gyerekként volt ilyen autónk. Abban nőttem fel. Bulik, csavargások megannyi emlék, élmény. Sajnos az idő vasfoga őt is felfalta így ment a roncstelepre. Hosszú évekig csak epekedtem a Ladák után. Majd 2018 májusában eldöntöttem hogy veszek egyet. Csakis gyári jöhetett szóba.
Hosszú keresgélés után akadtam erre a gyönyörűségre. Budapest 8. kerületének a legsötétebb bugyrában volt az autó. Nem nagyon mertünk még félre nézni sem. Na gondoltam magamban ez átverés. De nem az lett.
Barátaimmal mentem. Egy garázsban volt, mikor megláttam egyből tudtam hogy ő az enyém lesz. Pedig még körbe sem néztem. Miután meghallottam a hangját kirázott a hideg. Sikerült megegyezni, és el is hoztam. Az egyik legjobb döntés volt az életemben. 3. tulaja vagyok. Azóta is gondtalanul szeljük a kilómétereket. Tovább gyűjtjük az emlékeket és élményeket. Reményeim szerint tovább fog bővülni az autóim száma.