Leírás
Az első Retropartyzánok után kezdtem keresgélni 2103-as Ladákat. Hogy pont egy viszonylag jó állapotú, igen korai darabot sikerült hazahozni, az kevésbé rajtam múlt: közveíttő szeméylzet nélkül, itthonról vásároltam meg az autót, és egyedül ennek az autónak a tulajdonosai voltak hajlandóak együttműködni. A többiek vagy szóba sem álltak velem, vagy egyszerűbb volt egy helyi versenyzőnek eladni az autót. Erről, és az út kalandjairól a hazahozás után itt írtam egy hosszabb bejegyzést. Magam mentem a Litvániába hazahozni a kocsit. Az első és egyetlen tulajdonos családjával élőben találkoztam. Ők mesélték, hogy az autót nem szokványos úton vásárolták, hanem egy szakszervezeti gyűlésen lehetett rá jogot szerezni. Mesélték azt is, hogy kb. 5000 km volt benne, amikor átvették a kocsit. Pontosan nem tudom, mi lehetett az autó előélete, de feltételezem, hogy valamilyen bemutató autó volt. Ezt a gyanúmat erősíti, hogy a motorhűtő ventilátor elektromos motorral hajtott, pedig ekkor a 2103-asok többségében még az ékszíj hajtotta a motorhűtőt, ahogyan a 2101-eseken. Persze lehetne utólagos átalakítás, de a kábelkorbácsok teljesen gyárinak tűnnek, és Meleg Norbi autóján is ilyen megoldást alkalmaztak, ami szintén 1973-as, csak egy másik országból került elő. Alvázszámban is közel áll egymáshoz a két autó, 1011-gyel kisebb Norbié. Az autóm egyébként nem egy vattába csomagolt, vasárnapi kocsi, 165.000 km-t tettek meg vele 35 év alatt. 2008-ig használták Litvániában. Egyébként még Moszkvát is megjárta az autó. Rozsda ugyan nincs a kasznin, azonban az első sárvédő ívek és az egyik hátsó sárvédő már volt javítva, és eszméletlen csúnyán. A festése pedig valami borzalmas tragédia. Ennél tényleg jobb lett volna, ha inkább nem csinálnak semmit.
Viszont a belseje szinte tökéletes állapotban megmaradt, és a kicsit ijesztő fényezése ellenére teljesen gyárias az autó. Nyakig áll a fekete, ragadós alvázvédőben, ez védhette meg a teljes szétrohadástól. Alánézve-felemelve látszik jól, hogy azért messze nem olyan borzalmas a karosszéria állapota, mint azt a fényezés sejteti. A motorja nagyon szépen szól, és erős is. A gyári tartozékai majdnem mind megvannak, és a korára jellemző különlegességek is a helyükön vannak. Nagybabák, fehér felirat hátul, felirat nélküli tükör, régi fajta szerszámos táska, csomagtér borítás, krómkeretes műszerfal, piktogram nélküli műszerek, padlópedál, ablakmosó zacskó. Talán csak a szögletes kipufogóvég hiányzik. Van benne egy orosz rádió, illetve kaptam hozzá egy 1973-as kiadású kezelési utasítást is orosz nyelven, és egy általános Zsiguli kézikönyvet (2101-2103-hoz) litván nyelven. A kalandos hazaút után a Youngtimerben Balogh Bence írt egy cikket a történetről, ekkor készültek róla nagyon szép képek is. A kocsi élete ezt követően sajnos unalmasabbá vált. Lényegében csak abból állt, hogy egyik garázsból szállítottam a másikba. Persze 3-4 havonta beindítom, és kicsit megmozgatom. 2018-as AMTS-en a Veterán Zsiguli Egyesület standján állt. Időközben a felújításához szükséges minden alkatrészt megszereztem hozzá, terveim szerint a közeljövőben indulhat a felújítása.
Galéria
