Leírás
Csak Imre bácsinak neveztük el ezt a kombit Rónai Marcival. Nem a határtalan kreativitásunk szülte ezt a nevet, így hívták az előző, és egyetlen tulajdonosát, aki 1974-ben kiállt vele a csepeli Merkur telepről. Hogy miért kombit vásárolt az öreg, arról a Zsigulisok számára unalomig ismert történet szól: egy nem várt kombi szállítmány érkezett szedán helyett, emiatt 8000 Ft ráfizetéssel bárki azonnal beleülhetett az új kombiba, aki korábban szedánra fizetett be – jelentősen lerövidítve ezzel a várakozási időt. Így tett Imre bácsi is, aki katona volt, az autójára úgymond katonás rendben vigyázott. Azt hiszem, az sokat elárul, hogy Imre bácsi fogkefével pucolta az autó alját, ha esős időben kivitte a garázsból. A Zsiguli kombi ehhez mérten hihetetlenül megkímélt. A beltere teljesen újszerű. Fényezése túlnyomó részben eredeti. A két első sárvédő korábban cserés volt, illetve a jobb hátulján volt egy apró nyomás, ami miatt kell majd rá egy másik hátsó lökhárító, illetve még az orrembléma is kifakult. De ennyi. A motortérben sajnos a karburátort kicserélték kocka karburátorra.
Az autót Rónai Marci már régóta ismerte, szerette volna megvenni, de Imre bácsi csak azt követően akarta eladni, hogy a telkétől megvált. Marci le is tett a dologról, mivel a telek elég nehezen értékesíthető helyen volt, félő volt, hogy a telek tovább tart ki, mint Imre bácsi. Az autó meg annyira jó állapotban van, hogy ekkor viszont semmi nem mentette volna meg az autót a nepperektől. Később Marci megvette a 2000-es alvázszámú kombiját, amivel végleg betelítődött autóügyileg. Ezt követően Marci a Polgár gyűjteménybe szánta az autót, de eljött az a pont, amikor nála is elfogyott a hely, ráadásul nem is különösebben szeretett volna még egy ilyen autót. Ekkor hívott fel Marci, hogy megveszem-e. Igazság szerint ekkorra már én is betelítődtem autóval. Éppen csak túl voltam az 1971-es Zsiguli behozatalán, ami jóval drágább volt a felejthetetlen vámolási procedúra miatt, mint terveztem. Mély nyomokat hagyott bennem a 12 órás várakozás, az idegeskedés a garázson, meg hogy már megint azzal égetem magam otthon, hogy Zsigulit vettem. Az életben több veterán autót nem akartam venni, ráadásul a kombikat korábban nem szerettem annyira. De az autó olyan eredeti, olyan megkímélt, olyan régóta ismertem a történetét, hogy igent mondtam rá. Ennyit a határozott döntésekről… Szóval kezdődött előröl az egész - a garázs keresése, a történetek beadagolása, csak a vámolás maradt el. Hát így esett, hogy az autó, amiért Marci két évig lobbizott, végül nálam kötött ki. :-)
Galéria
