Leírás
Finn korabeli autós újságokban olvasott tesztek, mint ez inspiráltak arra, hogy 2106-ost szerezzek magamnak. Már gyerekkoromban nagyon tetszettek a hátsólámpák, olyan szomorúságot sugalltak. Végül 2008-ban találtam egy pontosan olyan színűt, mint ami a lap tesztjében szerepelt Észtországban. Az eladó az első tulaj unokája volt, aki persze elmondta, hogy nagyon megkímélt esőben sosem vitték ki. Kivihették volna, mert az autó nem volt tökéletes. Egy barátommal szervizeltük, olajat cseréltünk beállítottuk a motort. A finn műszaki vizsgán probléma nélkül átment, és érdekes módon a fékerő évről évre nőtt a méréseken, végül tavaly a főfékhenger meghibásodott, ekkor az egész fékrendszert kicseréltem, természetesen eredeti gyári alkatrészekre.
Az autó remekül üzemel, 7,6-8 liter között fogyaszt, nem hajtom, 90-100 között közlekedem vele, és 120-nál gyorsabban soha, nincs is rá szükség. Legjobban a kanyargós utakon szeretem vezetni, a kasztni sokkal jobban viselkedik, mint a legtöbb elvtársáé.
A hiányzó fejtámlákat már tudtam pótolni, még tükröket kell beszereznem rá, és teljesen gyári állapotra akarom restaurálni. Finnországban a veterán minősítéshez elég lenne egyszerűen kívül átfújni az autót, de én nem ezt szeretném, nem azért mert bárki látná, hogy mi van a lemezek alatt, csak magam miatt, én tudnám mi, hogy hogyan került bele. Még az is felmerült, hogy Magyarországra viszem teljes felújításra.
Galéria
