Bakondi Tamas - Veteranzsiguli

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Bakondi Tamas

Veteránok

Bakondi Tamás autói

Zsiguli 2101 1200 cm3
Évjárat: 1980.08.
Futott kilométer: 207000 km
Karosszéria:
Eredeti elemek, lemattult fényezés, apróbb rozsdafoltok
Leírás:

A 2011-es OT-Expon határoztam el, hogy egyszer veszek majd egy kereklámpás Ladát is. Már egészen kisgyerek  koromban tisztában voltam vele, hogy kétféle 1200-es létezik, a babás lökhárítósat sokkal szebbnek találtam, és a hátsó lámpája is jobban tetszett a hagyományos 1200-esnek. Egy 2103-as 1500-öse volt nagymamámék  szomszédjának, amit szintén meg tudtam különböztetni a 2106-ostól.
Amikor elkezdtem keresgélni, csak 2101-es vagy 2103-as jöhetett szóba, a babás lökhárítók miatt. Más kikötésem nem volt: egy 2101-es a gyermekkori emlékeim miatt, egy 2103-as pedig a szebb kidolgozása miatt lett  vágyaim tárgya, tehát holtverseny - gondoltam magamban, olyat veszek, amilyet találok...
Viszont nem is annyira egyszerű akárcsak közepes állapotút találni ezekből a típusokból, több, mint egy évig keresgéltem. Feltétel volt, hogy a karosszéria színe nem lehet fehér, a kárpitozás  pedig nem lehet fekete, mert a kocka Ladám már ilyen. Őrületesen sok autót láttam, de az árához képest mindegyiket pocséknak találtam, ráadásul utálom, ha "nepper-módra" próbálnak eladni valamit (mivel  fiatal vagyok, nálam brutál sok zöldséggel bepróbálkoznak), ilyenkor még akkor sem veszek autót, ha jónak tűnik a dolog.
Továbbá túl különleges autót sem akartam, fiatal vagyok én még ahhoz, hogy csak nézegessem az autómat, én szeretném használni is, ha nem is napi, de rendszerességgel. A kockámba évente 6000 km-t teszek most,  ezt elosztanám két felé, ennyi a "tervezett éves futásteljesítmény"... :D :D
Egy nap megjelent ez a piros 2101-es az használtautón, és a képekről egészen jónak tűnt, habár a sárvédő színeltérését azonnal kiszúrtam.
Ami a leginkább tetszett benne, hogy egygazdás volt. Ez baromi ritka ma már, ígyhát felhívtam az eladót, aki nagyon korrekt módon tájékoztatott, az autó minden hibájáról és jó tulajdonságáról...  Egy héttel később elmentem megnézni az autót, és sokkal jobb volt, mint amire számítottam.
A két első sárvédő elkezdett már hólyagosodni, de nem vészesen, illetve a baloldali küszöb-sárvédő találkozás is hólyagos. Az elemek egyébként eredetiek rajta (a küszöbdíszléc  állítólag zörgött, azért vették le). 1985-ben oldalbakapott egy Trabantot, de szépen kijavították, nem nagyon látszik meg rajta.  Amikor feltárult az ajtó, és nagyon szép, hiánytalan belső tér tárult  elém (apróbb hibái: a bal első ülésen felszakadt a varrás, illetve a jobboldali ajtókárpitról egy 3 centi hosszban lejött a krómozás), akkor már majdnem eldőlt a dolog. Tovább erősítette vételi  szándékom, hogy rájöttem, hogy ez a téglapiros szín és a barna ajtókárpit nagyon jól mennek egymáshoz.
Véglegesen viszont akkor dőlt el a dolog, amikor elfordítottam a slusszkulcsot és a 206.000-et futott (bontatlan) motor szépen, egyenletesen, mindenféle rendellenes zaj nélkül működésbe lépett...
Kiderült, hogy az előző tulaj is 10W-40-es olajat használ (ahogy a kockámon is az előző, és persze én is), és nagyon figyel a jó minőségű alaktrészekre (Armafilt levegőszűrő, Champion olajszűrő, Lemförder gömbtámaszok - pontosan ezeket használom én is a kockához)...
Hogyan tovább? Egyenlőre nem bírok betelni vele, már 1000 km-t mentem vele, tetszik ez a rövid áttételezés, kár, hogy 90 fölött megsüketülni benne. Voltam már Baltonbogláron és Esztergomban is vele, de  a kedvencem mégis az, ahogy 60-nal üveghangon felszaggatja magát az Istenhegyi úton 3.-ban.. :D Elvittem karosszériáshoz, és abban egyeztem meg vele, hogy nyáron kilakatoljuk az autót, illetve egy fényezés is ráfér,  mert ez a piros extrém módon hajlamos a mattulásra (le is mattult rendesen)...
Szerencsére kiderült, hogy a tornyok, a a motortér belülről, a taposók, a csomagtér alja, és a pótkerék fészek tökéletesek, tehát nem tűnik vészesnek a karosszéria. Elkezdtem beszerezni hozzá  a hiányzó alaktrészeket: háromszög profilú első irányjelző, krómozott tükrök - ebből kettő kell, mert Pesten ép eszű ember nem indul el jobb tükör nélkül, illetve talán két sárvédő. Más egyenlőre nem kell, mert tényleg egész komplett jószág... :-)

Zsiguli 2103 1500 cm3
Évjárat: 1973.
Futott kilométer: 165000 km
Karosszéria:
Eredeti elemek, felújításra szorul
Leírás:

Az autót 1973-ban helyezték forgalomba, a Szovjetunóban, ezen belül Litvániában. Nem egy  vattába csomagolt, vasárnapi autóról van szó, 165.000 km-t tettek meg vele 35 év alatt. Élete utolsó 5 évében állt a garázsban. Egyébként még Moszkvát is megjárta az autó. Rozsda ugyan nincs a kasznin,  azonban az első sárvédő ívek és az egyik hátsó sárvédő már volt javítva, és eszméletlen csúnyán.  festése pedig valami borzalmas tragédia. Ennél tényleg jobb lett volna, ha inkább  nem csinálnak semmit.
Viszont a belseje szinte tökéletes állapotban megmaradt, és a kicsit ijesztő fényezése ellenére teljesen gyárias  az autó. Nyakig áll a fekete, ragadós alvázvédőben, ez védhette meg a teljes szétrohadástól. Alánézve-felemelve látszik jól, hogy azért messze nem olyan borzalmas a karosszéria állapota, mint azt a  fényezés sejteti. A motorja nagyon szépen szól, és erős is. A gyári tartozékai majdnem mind megvannak, és a korára jellemző különlegeségek is a helyükön vannak. Nagybabák, fehér felirat hátul,  felirat nélküli tükör, régi fajta szerszámos táska, csomagtér borítás, krómkeretes műszerfal, pitogramm nélküli műszerek, padlópedál, ablakmosó zacskó. Talán csak a szögletes kipufogóvég  hiányzik. Van benne egy orosz rádió, illetve kaptam hozzá egy 1973-as kiadású kezelési utasítást is orosz nyelven, és egy általános Zsiguli kézikönyvet (2101-2103-hoz) litván nyelven. Érdekes, hogy Meleg  Norbi autójánál 1011-gyel nagyobb az alvázszáma, tehát vélhetőleg egy nappal fiatalabb.

Zsiguli 2105-3 1500 cm3
Évjárat: 1992.11.30.
Futott kilométer: 101000 km
Karosszéria:
Eredeti, apróbb fényezési már hibák kijavítva
Leírás:

A családban nem volt autó sokáig, így rám várt a feladat, hogy kielégítsem a motorizációs  igényét családom budapesti tagjainak. Viszont sajnos vagy szerencsére nem a szüleim és nagyszüleim által kigondolt Opel Astra Suzuki Swift vonalon indultam  el, hanem Ladákat kezdtem nézegetni. Egy jóbarátom, aki korábban taxizott, modnta, hogy mindenképpen 1500-ös motort nézzek és az 5 sebességes váltó is legyen alapfeltétel. Eleinte Samarákat is néztem, de egyet  eladtak az orrom előtt. Akkor már régebb óta hirdették ezt a fehér kocka Ladát, ígyhát leutaztam és megnéztem. Egy idős bácsi árulta, és amint megláttam  nem tudom, honnan de sejtettem, hogy nem lesz nagy gond a kocsival. Beinvitált a szép, egyszerűen berendezett, de nagyon tiszta és rendes nappaliba, és ott mesélt  ezt-azt a kocsijáról. Amikor megmutatta az autót, akkor eldöntöttem, hogy megveszem. Rozsda sehol nincs rajta, lakatolva sem volt, apróbb kavicsfelverődések jelzik, hogy használták, és azt, hogy a falucska útjait  csak 2008-ban aszfaltozták le. Műanyag dobbetétek, illetve a rendkívül bőven adagolt Dinitrol is szavatolta a karosszéria jó állapotát. A motorja erős, 5. fokozatban a 120-as utazó gond nélkül megy neki.  Kár, hogy ilyen pocsék a légellenállása… Jó hosszú fokozatai vannak (gondolom a hosszú hátsó difi miatt), emiatt kevesebbet is fogyaszt, ráadásul 1.-ben 40-nel is simán megy. (Persze ezt tényleg ritkán  próbálom ki.)
Már három éve megvan, és egyáltalán nem bántam meg, hogy nem Samarát, vagy Opelt, vagy Suzukit vettem.
Budapesten belül keveset használok autót, de voltam már vele Belgrádban, Prágában, Innsbruckban és Berlinben is, soha, semmilyen nem várt probléma nem jött elő az út során, mindig azt tette, ami a dolga: pöccre  indult és gond nélkül ment. Két barátnőmet (na meg saját magamat) is megtanítottam már vezetni rajta, ezt a strapát is jól bírta. Egy szó, mint száz, nagyon sok, nagyon szép emlékem kötődik hozzá,  ami sokkal értékesebbé teszi számomra, mint holmi krómozás… Nagyon meg is szerettem, ígyhát ez élvezi a prioritást az autóim közül.
A kopó alkatrészek tekintetében egy kicsit eltértem a gyári termékektől a jobb minőség reményében: Bosch fékmunkahengereket, Sachs kuplungot és Lemförder gömbtámaszokat kapott 2011-ben, ezekkel szerencsére  azóta sincs gond, pedig 10.000 kilométert már „beletettem a gömbtámaszokba” nem éppen jó minőségű utakon. Arra kínosan ügyelek, hogy a gyári megjelenés ne szenvedjen csorbát, illetve  az eredeti alkatrészeit is megőriztem. A 2011-es OT-Expo előtt szereztem hozzá frissen szinterezett, fehér felniket, ami nagyon jól mutat rajta, ezért rajtahagytam
 bár gyárilag szürke színű felnijei voltak.
A belső tér is jó állapotban van, de egy (szerencésre sikertelen) lopási kísérlet során szemét módon szétbarmolták a kormányoszlopot, illetve a kesztyűtartó polca mögött felvágták a kárpitot,  hogy a vezetékekhez hozzáférhessenek. A hiányosság nem látványos, mert szereztem jó állapotú bontott alkatrészeket, de hosszútávon majd javításra szorul. Érdekes módon a jobb első ajtót feszegették  fel, ennek az alja egy picit eláll, de hála istennek az sem látványos.
Régi Ladások véleménye, hogy ezeket az autókat már sokkal rosszabb minőségben szállították, mint a kereklámpásokat, és a rendszerváltás előtti kockákat. Ebben nagyon sokáig kételkedtem,  de nemrégen sikerült egy 1994-es 2107-esbe ülnöm, és tényleg nagyon hervasztó volt sajnos (mondjuk eleve nem volt jó állapotban az autó).
Viszont ennek az autónak eszméletlenül igényes gazdája volt előttem (akivel még tartom a kapcsolatot), és az ilyen összeszerelés-beli hibákat szinte mind kijavíttatta, ezért hozzám már ezek nem jutottak  el, abszolút korrekt minden része az autómnak.
Kevés biztos dolog van egy 23 éves ember életében, de én úgy gondolom, hogy az biztos, hogy ettől az autótól önszántaból nem válok  meg…

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz